Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

A főnemesség tagjai jól ismerik családi címerüket és annak eredetét. Ezért ismertetésemben inkább a köznemesi és polgári címerekkel kapcsolatos általános tudnivalókra helyeztem a hangsúlyt.

Mint minden tudomány, idővel a heraldika is elaprózódott. Az összehordott hatalmas anyagot a legkülönbözőbb szempontok szerint osztályozták és jelölték.

Beszélünk' törzscímerekről, őscímerekről, tört- vagy mellékági címereKről, bővített vagy javított, beszélő, kétes, emlékeztető, gúnyos-tréfás, sőt igaz vagy szabályos címerekről. A megnevezések magukért beszélnek. Éppen ezért, azokat nem mind részletezem.

Beszélő címer az, amelyben a címerkép utal a viselő foglalkozására vagy nevére, esetleg hiányosságaira.

A kétes címerekről is szólnunk kell. Ez a megjelölés ugyanis nem azt jelenti, hogy a címer származása ,,kétes”, hanem azt, hogy a heraldikai összeállítása helytelen, szabálytalan. Éppen abból adódik, hogy a címerhasználat régebbi, mint a heraldikai szabályok összeállítása. Tudunk arról is, hogy bizonyos esetben - azért„hogy feltűnjék, kirívó legyen a többi közül - szabálytalanul állították össze, pl. Bouülon Godfrid címerét. A kétes értelmű „kétes” megjelölés a régi francia enquere szó nem egészen értelemszerű fordításából származik, (enquere = kivizsgálandó.)

Beszélő címerek

Zágrábi Dobi János címere, 1436-ból. A kihúzott fogak — ez eseben Zsigmond király és császár fogai - a cimerviselö foghúzóborbély mesterségére utalás.

Tölgyesy-cimer. A cimerpajzsban a tóig)'falevél a névre mutat.

Tfann-címer. A cimerpajzsban serpenyőd serpenyő németül Pfanne.)

73