Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - I. rész. A címerrel kapcsolatban…
Az elmondottak és bemutatott példák alapján megállapíthatjuk, hogy a betű, a betűszerű kézjegy, a fehér alapon fekete ábra címernek tekintendő,ha pajzsba van foglalva. Ez a megállapítás az egyházi körökben régen elfogadott, szentesített álláspont volt. Kézjegyszerű címereket láthatunk pl. a grazi vagy a steyeri dómok falaiba helyezett sírtáblákon. Ennek oka abban keresendő, hogy magas méltóságot elért egyházi személyek nem egy esetben egyszerű polgári, címer nélküli környezetből származtak, és mint püspök szükségük lévén címerre, dícséretreméltó szerénységgel nem valami fantáziadús címert készíttettek, hanem megelégedtek egyszerű fekete-fehér szimbólummal. Pl. Camina és Lutchina püspök címerei. Krüger szerint a világ legrégibb címere, és ha ez igaz, akkor a legelső betűs címer is,a konstanzi consilium könyvében (1414) szereplő „Abithay”. Krüger a stílusváltoztatásokkal kapcsolatban több változatban mutatja be a címert. A két legrégibb formát ragadjuk ki. A - jelek a héber A,B,T betűk. Az első változat felett-világosan az áll, hogy Abayfia, a második változatban Abythay. Melyik a helyes? Magyar fülünknek az Aba ismerősen hangzik. Nyitott kérdés. Zappe,aki a dóm-építők kutatója is, bemutatja néhány régi építőmester pajzsba foglalt kézjegyet. Szerinte a kolostori iskolákban képzett templomépítők kiváltságként kézjegyeiket címerként pajzsba foglalva használhatták. Ezek szerint így indult meg a kézjegyek bevonulása a heraldikába. Von Volborth több polgári címerként használt kézjegyet ismertet. A holland patrícius családokat nyilvántartó könyvsorozatban (1910) a címerrel rendelkező családok kézjegyeiket is bemutatják mintegy jelezve, hogy a kézjegyeknek éppen olyan fontosságot tulajdonítanak,mint a címerüknek. Keresgélve, kutatgatva találkozunk jelenségekkel, talán a véletlennek tulajdonítható hasonlóságokkal. A sok közül kettőt bemutatok a mellékelt táblázaton a játékos megoldások között. Monogramos címerre példaként a Forray családét választottam, mert az egyben példa arra, hogyan nem szabad címert készíteni. Nem a monogramot tartó állat és a pajzsot helyettesítő tábla hibás, hanem a lebegő sisak és a sisakdísz. A Bárczay által ajánlott címerforma csak azért kifogásolható, mert a kor divatjának megfelelően német betűs monogramot használ. Nem egyszerűbb-e, ha valaki ex libris vagy egyéb célból készült címerében nemzeti hozzátartozását a piros-fehér-zöld színekkel jelzi,és magyar származását rovásbetűs monogrammal fejezi ki? így legalább unokái tudni fogják, honnan származott nagyapjuk! Pecsét, pecsétgyűrű és ex libris A. címerek leggyakoribb .^alkalmazási módja a pecsétek és „ex librisek” formájában nyilvánul meg. Mindkét tárgykör a heraldikával összefüggésben tart számot érdeklődésünkre. Az íggjgpjjÉI^BBakí alkalmazási lehetőségekből csak azokat említjük meg, amelyek napjainkban isl^^Kteszik a címer gyakorlati alkalamazását. A pecsét A pecsét az egyén, jogi személy, vagy hatalmi tényező legközvetlenebb tárgyi megszemélyesítője. Pecsétünkkel elismerjük, hitelesítjük az általunk mondottak írott bizonyítékát és aláírásunkat. 292
