Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
Ne ragaszkodjunk mindenképpen meghatározásokhoz, mert a sok kivétel, ellentmondás csak zavarosabbá teszi a megértést. A mesteralakok tulajdonképpen az osztott pajzs továbbfejlesztéseként, több vonallal történő hasítás, vágás és szelés útján létrejött változatok, és a kor technikai felkészültségének megfelelően vagy ráfestették vagy ráerősítették a pajzs felületére. Ezeket a formaképeket a címermesterek, heroldok, az általuk kialakított szabályok szerint alkalmazták, és határozták meg. Elgondolva a számtalan fogas, hullámos stb. vonal által adott lehetőséget, végtelen a változatok száma. A heraldikai „mesteralak” körül egész irodalom alakult már ki. Nyilvántartják egy-egy formakép első megjelenését és annak változatait. Megkülönböztetnek fő- és mellékalakokat és egyéb alcsoportokat. Mi a mesteralakokat egy csoportba soroljuk, és néhány példával a jellemző megjelenési formákat kívánjuk bemutatni. Megjegyezzük, hogy csak néhány példára van lehetőségünk, és ha ismeretlen formával találkozna az olvasó, akkor érdemes és szükséges egy heraldikai lexikonban is a kérdésnek utána néznie. Mint a pajzs színeinél említettük, szabály, hogy fémre fém, színre szín nem kerülhet. Ha az ábrákat nézzük, akkor a fehér mindig ezüstöt, azaz fémet jelez. Egyes ábráknál a színt vonalkázással vagy — nyomdatechnikai okokból — feketén jelöljük. Ez utóbbi esetben tehát a fekete felület nem fekete színt, hanem bármilyen színt jelenthet. II. tábla 1. Pajzsfej, 2. Pajzsláb. A pajzsmező kötheted : ötheted osztásával létrejött formakép. Ha a 2/7 rész felül van, akkor pajzsfej, ha alul akkor pajzsláb a neve. A nagyobb 5/6 rész mindig a pajzsmező alapszínét mutatja. A pajzsfej a francia heraldikában rangkülönbségek jelölésére felosztott formában gyakran szerepel. 3. Cölöptakaró. A karó a pajzsmező két vonallal történő hasításával áll elő. A két vonal által bezárt felület nem lehet szélesebb mint a pajzsmező 1/6 része. Ha a két vonal által bezárt felület az 1/6 rész fele, vagy annál vékonyabb, akkor szaV-nak nevezzük. A karó és a szál arányait egymással szembeállítva láthatjuk a 11. és 12. ábrán. 4. Cölöp, 5. Kettős cölöp. A cölöp két, kettős cölöp esetén négy vonallal történő hasításból képzett mesteralak. A jobb megértés érdekében nyüljunk vissza a kiindulási ponthoz. Ha a pajzsmezőt egy függőleges vonal hasítja középen, akkor „hasított pajzs” képződik. I. tábla 1. ábra. Ha a hasítás a pajzsmezőnek 1/3 részében történik, akkor az így keletkezett mesteralakot jobb vagy baloldalhasitott pajzsnak nevezzük. III. tábla 7., 8. ábra. Ha a hasítóvonal egynél több (Áldásy fogalmazásában), „akkor különbséget kell tennünk aszerint, vajon számuk páros-e vagy páratlan". Ha a hasítóvonalak száma páros, pl. kettő, és az így keletkezett három mező aránya 1/3 : 1/3 : 1/3, valamint „ a három mező közül kettőnek színe azonos, a harmadik a középsőé pedig elütő, akkor az utóbbit cölöpnek nevezzük" II. tábla 4.,5. III. tábla 9. ábrák. A cölöpöt határoló vonalak eltérhetnek az egyenestől. 94
