Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

az újabb szakkönyvek teljesen mellőzik, és árnyékolás nélkül ábrázolják a mesteralakokat. A kutatások azt igazolják, hogy valaha, eredeti formájában, a címerpajzsra helyezett mesteralakból, esetleg mesteralakokból indultak ki.

Az osztott pajzs

Kezdetben a pajzsmezőt egyszerű egyenes vagy görbe vonallal osztották fel két vagy több részre.

Hasító, vágó és haránt vonalak az egyes vonalon kívül számtalan más formában is előfordulnak.

Leggyakrabban előforduló példák:

a) Homorúan fodros,

b) domborúan fodros,

c) hullámos vonalak,

d) kígyós, ha szélesebb, felhős vonal,

e) ormos vonal. A várfal a várorom ábrázolása. Ahogy a címer rajzolója elképzelte, úgy rajzolta. Sok változata van,

f) ág-vonal Úgy kell elképzelnünk, mint egy fa ágát, melyről a gallyakat levagdosták, összetéve címerképként is előfordul,

g) fogas,

h) cikk-cakk,

i) fecskefarok vonalak,

j) bőr vonal. Az összevarrt evetbőrök formálták ezt az ábrázolást, vonalat, (Lásd a „mázok”-nál is) érdekessége, hogy első pillantásra úgy néz ki, mintha kisvaskalapok lennének egymás mellé helyezve. Sokan így' is értelmezik, mert németül ,,Eisenhutschnitt”-nek nevezik. Ez az elnevezés azonban az Eisenhutfell-ből származik, ami németül evetprémet jelent.

Ha a pajzsmező függőleges vonallal van elosztva, akkor hasított pajzs-nak, ha pedig vízszintes vonallal történt az osztás, akkor vágott pajzs-nak nevezzük. Az átlós vonalakkal osztót tnak neve: szelt vagy harántolt pajzs. A hasítás, vágás és harántolás kombinálva is használatos.

92