Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

A címerben a pajzs lehet álló vagy dőlt helyzetű, dőlhet jobbra vagy balra. A magyar pajzsokra jellemző, hogy balra dőlnek.

A dőlt címerpajzsról azt tartják, hogy főleg a pecséteken előforduló lovas-iovag ábrázolásból ered. A lovas nem egyenesen, hanem természetszerűen bal karján döntve tartja a címerpajzsot, amely mögött a sisak, a fej egyenes helyzetben látszik.

Címerpajzsot képezhetnek olymódon is, hogy két vagy három pajzsot helyeznek egymás fölé. Ha két pajzs van egymásra helyezve, akkor az alsó pajzs neve öreg vagy nagy pajzs, míg a kisebbik pajzsot boglárpajzsnak nevezzük. Három pajzs esetén az elnevezés ugyanebben a sorrendben, A = öreg vagy nagy, B = boglár és C = szívpajzs. Egymás mellé helyezett pajzsokról a közös pajzsokkal kapcsolatban már tettünk említést.

Ezeken a régiesen ható meghatározásokon is igyekeznek az „alternatív heraldikusok” lazítani, de ez érthetelen, és zavart okoz. A régies meghatározások a régi címerekre vonatkoznak, és így szerepelnek a címerleirasokban. Uj címerek pedig aligha készülnek ilyen bonyolult felosztásban.

A címerpajzs beosztásának fontossága jól szemlélhető Hugh Clark híres könyvében, melyből egy részletet bemutatunk.

Hugh Clark a XVIII. századbeli Anglia híres rézmetszője, címertervezője és rajzolója volt. Alapvető munkája 1778-ban jelent meg Londonban. A könyv tizennyolcadik kiadását 1974- ben a Tabard Press kiadásában érte meg.

A) Tervezet és beosztás, B) A kész cimerrajz. (Hugh Clark nyomán.)

86