Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek

a korszakban láthatott napvilágot a számtalan helyen közölt és már hírhedtté vált Gutthaycímer, amelyben egy kecskebakon egy cilinderes majom lovagol oldalán egy karddal. (Az egyetlen magyar gúnycímer!)

A XVIII-XIX. században egészen új címerformák láttak napvilágot, de lassan újjáalakult a klasszikus, hagyományokat követő címerforma, melyet napjainkban is követendő példának tekintúnk.

Újabban fel-fel bukkan egy túlzott modern forma, de ez inkább a rajzoló tájékozatlanságára, mint egy új stílusra mutat.

Kiváló címerművészek mint például a holland J. Zeeman, vagy a belga-angol kiadványaiból ismert C.A. von Volborth régi szépségükben ábrázolják a címereket. Volborth új, a inai grafikai kívánalmaknak megfelelő, érthető és mégis klasszikus kifejezési formát használ, amely a heraldikusok széles körében talál visszhangot.

Cimerstilusok: (A pajzsokon korabeli személyek címere.)

XIII. sz. Korai gót forma. Jellemzője a csöbör-sisak. és a háromszögletű hegyes pajzs. A pajzson a Moberly család korabeli címere. (Anglia -USA.)

XIV. sz. A gót stílus virágkora. Jellemzője a csőrös sisak, melyet lassan a rácsos sisak vált fel. A pajzs kezd gömbölyödni. A sisaktakaró dekoratívabb. A cimerpajzson Ortholp van Wilhelmszdorf címere (Flandria).

XV. sz. Késői gótika. A csőrös sisak formája változik és nyitható. A címerekben is megjelennek a ,,torna”-pajzsok. A sisakdíszek fénykora. A cimerpajzson Georg von Freijburg címere (Német-Római császárság).

80