Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
3. Fő hordozójuk a pajzs. A szakírók többsége szerint pajzs nélkül nincs is címer. Újabban azonban egyes kutatók a zászlón, nyeregtakarón, köpenyen, sisakon ábrázolt, illetve sisakdíszként szereplő, sőt esetleg a címer funkciójában szerepeltetett bármely jelvényt is címernek tekintik, ha az bizonyos egyéb meghatározott feltételeket kielégít. 4. A címerek öröklődnek, a földbirokhoz vagy a családhoz kötöttek. Egyes, nem személyhez kapcsolódó, főleg a testületi címerek esetében, az öröklődést az állandósult használat (vagy legalábbis annak az igénye) helyettesíti.” ” ' Észrevételeink: a címer nem ,,legtöbbször” hanem mindenkor pajzsba-foglalt, kivétel lehet, ha az zászlón szerepel. „A címerek színes jelvények”. Ezek szerint minden jelvény egyben címer? A címerek jelzések, szimbólumok. A hivatkozott pecséthasonlat sem állja meg a helyét. A pecséttan, sigillogratia vagy sphragistika különálló tudomány, mely szerint a pecsét nem címer, legfeljebb címerábrázolást tartalmaz. A pecsét nem címer, mert: nincsenek színei, nem egy síkban ábrázol, fordítva áll a nézővel szemben. Egyébként a továbbiakban maga a szöveg is rámutat arra, hogy „térbeli ábrázolás nincsen megengedve . Ismételjük; ez nem szőrszálhasogatás, hanem a heraldikusok és sphragistikusok közösen alkotott és elfogadott megállapítása. E helyen bővebben nem foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel, és csak arra szorítkozunk, hogy Bárczayt idézzük; ,,a címeres pecséteken — jól jegyezzük meg magunknak — (írja szószerinti tulajdonképpen nem a címer maga, hanem csak a címeres pjzsnak képe van ábrázolva, úgyszintén a sírköveken, épületeken stb.is,, A 3. ponthoz csak annyi a megjegyzésünk, hogy ha az „egyes kutatók” álláspontját mind elfogadnánk, akkor kár egyáltalában a címer meghatározásával bajlódnunk; de az is lehet, hogy az „egyes kutatók” nem ismerik a badge (címerjel) fogalmát. A címerek nem „öröklődnek” hanem örökölhetők. Bár előfordult kihalt családok esetében — régi múltbanhogy a fejedelem a birtokkal együtt a kihalt család címerét is adományozta az uj tulajdonosnak, de ezek ritka és kivételes esetek. Nemesi birtok megvásárlása esetén az új tuladonos nem veheti tel automatikusan a volt birtokos címerét. Bár van címervásárlásra is példa, de az ilyen címer jogossága kétséges. Ezért nem állíthatjuk, hogy a címerek földbirtokhoz kötöttek. Területhez kötöttek a közületi, állami címerek. Úgy gondoljuk, hogy a fentiekkel néhány félreértés tisztázásához hozzájárulhatunk. A címereket megkülönböztetik ősi és adományozott, avagy nemesi és polgári eredetük szerint. Ezenkívül vannak állaim, közületi (városok, egyetemek, intézmények), alapítványi, rendi és újabban kereskedelmi címerek. Ez utóbbiak azonban inkább védjegyeknek minősülnek. A címer jellemzője a szín, mert címerkép nélkül is létezhet címer, de szín nélkül nem. Bár erre is volt romantikus példa, mikor egy lovag név nélkül, inkognitóban akart megküzdeni. De a használatban értelmetlen lenne, mert éppen a lényeget, „a megkülönböztető jelzést” nélkülözi. Ha a pajzsmező egyszínű, minden egyéb jelzés nélkül, akkor „tarpajzs” a neve, és önmagában nem címer. Családiakon fordul elő annak jelzésére, hogy az illető ősnek nem volt vagy nem előtalálható a címere. A címer részei: a pajzs, és a mázak (színek), a sisak, a sisakdísz (régiesen oromdísz), a sisaktakaró, másnéven oromjegy vagy sisakfoszlány és a sisaktakaró felerősítésére szolgáló sisakkoszorú, régiesen sisakkorona. Ez utóbbi megnevezést azonban nem használom, mert félreértésre adhat okot. A felsorolt kellékek nélkül a pajzs önállóan is — ha mázzal vagy jelzéssel van ellátva — lehet címer. Megkülönböztetésül ez esetben „címerpajzs”-ról beszélünk. Ebből következik viszont, hogy a pajzs nélkül sem létezik címer. A címer díszei: a rangjelvények, pl. a korona, a pajzstartók, a címersátor és a címerpalást, a zászlók. • •' Bár nem szorosan, de idetartozik a jelmondat, vagy csatakiáltás és a „badge”, melyre magyar kifejezést nem ismerek, és én címerjelnek nevezem. A heraldikai szakmunkák indokoltan a főnemesek címereiből indulnak ki. Ezek az ősi címerek, amelyek a későbbiekben mintául szolgáltak. 71
