Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
hogy lépeget vagy ágaskodik-e az oroszlán, hanem kizárólag a pajzs forma határozta meg a tartást, mert ebben másképpen elhelyezni nem lehetett. 26. ábra. A cseh királyság címere 1328-ból (piros alapon ezüst oroszlán) a lüneburgi címerkonyvből. 27. abra. Ugyanez a címer 1340-ből a zürichi címertekercsen. A pajzs helyzetét a sisak állása határozza meg. Másszóval a sisakot a címerpajzs felett úgy kell elhelyezni, ahogyan azt hordták, és ahogyan a szemnyíláson ki lehetett tekinteni. Megfelelő helyzetből tekintve a két cseh címert, látjuk, hogy az első pajzson ábrázolt oroszlán átmeneti dőlt tartású, míg viszont a zürichi címertekercsről vett ábrázolás kifejezetten lépegető.Ez nemcsak a lábak állásából, hanem a fej tartásából is felismerhető. Minden bizonnyal arra törekedtek, hogy valamilyen formában kifejezzék, hogy az önálló cseh király címer-oroszlája különbözik a német-welfi-brabanti mintától, és ezért megkülönböztetésül még a farkot is megkettőzték. A kettős farokról — mint már más helyen említettem — az a népies hit, hogy egy esetben olyan rövid farkot rajzoltak az oroszlánnak (vagynem fért rá a pajzsra?), hogy az nevetséges volt, és a katonák vonakodtak azt viselni. A király erre két farkot rajzoltatott a címerre, mondván, így talán eléggé látható. Eltekintve ettől a népmesétől, kétségtelenül megkülönböztető szánkókkal ábrázolják a cseh oroszlánt két farokkal. A kettős farok nem specifikusan cseh ábrázolás. Jóval ezt megelőzően találkozunk hasonló megoldásokkal,pl. Simon de Monfort, Earl of Leicester már 1265-ben kettős farkú oroszlánt hord címerében. A 28. - 34. ábrákról magyar vonatkozásuk folytán külön szólunk. Az Árpád-ház és a magyarság oroszlán-kapcsolatainak kutatása az utóbbi időben újból az érdeklődés tárgyát képezi. A heraldikusokat és régészeket régóta foglalkoztatja ez a tárgykör. Századunk elején sok elképzelés látott napvilágot. A legjelentősebb munkásságot Donászy Ferenc fejtette ki, aki ,,Az Árpádok címerei”, valamint ,,Az oroszlán ábrázolása a magyar heraldikában” című tanulmányaiban az akkori kutatások eredményeit foglalta össze. Mint minden tudomány, a heraldika is fejlődött, más értelmet kapott, és a látókör kibővült. A kutatás iránya is megfordult. Nem azt keressük, hogy miként került az Árpádok címerébe az oroszlán, hanem azt, hogy honnan került szomszédos népek címerébe ez a felségjel. Nem azt vitatjuk, hogy az Árpádok címerállata volt-e az oroszlán - mert valószínűleg nem az volt —, hanem azt, hogy mint keletről jött nép nem ismertük és használtuk-e előbb ezt a jelzést felségjelként (pl. koronázási jogarunk), mint a közvetlen nyugati szomszédaink. Másszóval keressük és kiszélesíteni kívánjuk szerepünket Európa kialakulásában. A normann hatást nem kizárva a heraldika kezdetének időpontját, a százados érintkezési felületet, a könnyű lovas harcmodor tényeit mérlegelve kockáztassuk meg azt a feltevést, hogy az oroszlán szimbolikájának elterjedésében a magyarságnak is volt szerepe. Az, hogy ágaskodva vagy lépegetve ábrázoljuk az oroszlánt, csak stílusbeli különbség, de a lényeget tekintve nem kizáró ok. Több Figyelmet érdemelne ez a kérdés. Ismételten szögezzük le, az Árpád-házi királyoknak volt oroszlános pecsétjük \ kérdés leszűkül, és csak a körül forog, hogy az Árpád-ház, az Árpád család e címer megjelenése, 1202 előtt használt-e oroszlánt családi jelzésként. Imre 1202-ből származó első címerét megelőzően felbukkant egy 1197-ből származó, oroszlános királyi pecséttel ellátott adománylevél, melyben a király jutalomként az Ursini nemzetségből származó Istvánnak birtokot és saját címerét adományozta. Erről az oklevélről azonban kiderült, hogy hamisítvány. Bárczay szerint ,,kellett, hogy alapja legyen a hamisítványnak.” Ezt az alapot bizonyíthatóan azonban eddig még nem találtuk meg. A század elején, amikor az Árpádok oroszlánjait kívánták mint családi jel bizonygatni, vitatott szerepe volt Thüringia címerének. Azt vélték, hogy Árpádházi Szent Erzsébet révén 356
