Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
merőleges tartásban ábrázolni. Hasonló a helyzet a 10. ábra Flandria grófjának egykorú címerében. Ez a stilizált állat, ha a pajzsot alsó csúcsára állítjuk és úgy nézzük, hátra esik, viszont a döntött pajzson a lábak állása, a lábfejek tartása is érthető. 11. ábra. A Habspurgok (később lettek csak Habsburgok) címerében az oroszlán nem egylábon táncoló oroszlánt mutat, és tartása is természetesebb. (Ugyancsak a zürichi címertekercs alapján.) Nem mindenhol követték azonnal az ágaskodó oroszlán ábrázolást. Főleg Európa keleti részén érezhető a konzervatív, keleti lépegető oroszlán ábrázoláshoz való ragaszkodás, és lassúbb volt az átmenet. 12. ábra. Braunschweig 1231-ből való pecsétjén az oroszlán négylábon áll. 13. ábra. Prosna lengyel címerén ugyancsak, majd a divat hatására a XIV.sz.-ban (14. ábra. Jegy lábra állították, mml ahogyan a megfelezett címerképen jól látható. 15. abra. Imre királyunk 1202. évi kettős arany pecsétjének hátlapja. Az oroszlánok lépegetve vannak ábrázolva, melyhez hasonló példákkal e korból gyakran találkozunk. Csánky Dezső szerint kérdéses, hogy ..a: Árpádok családi jelvényei voltak-e ezek az oroszlánok, avagy csupán egy'szerű díszek"? Az vitatható, hogy az oroszlán az Árpád család jelzése lenne, de hogy nem díszítő elemek, hanem bizonyos jelképek, és valamit kifejezni kívántak ezekkel az oroszlánokkal, az több, mint valószínű. 16. ábra. Hartmann dillingeni comes (+1268) örökölt családi pecsétjén, amely a comes halálakor már egy emberöltővel öregebb volt, a lépegető oroszlán szintén nem dekoráció (sematizált rajz). A 17. ábrán bemutatott Humphrey de Bohun, Earl of Hereford címerén is megadott számú oroszlán lépeget. A zürichi címertekercsen is több hasonló ábrázolást találunk pl. a Bienburgok vagy a Wülflingerek címerein. Mint említettük, az átmenet a lépegető oroszlán és az ágaskodó oroszlán között a rajz és címer beosztás tekintetében nem volt egyszerű. A döntött pajzsnak megfelelő ábrázolás a gyakorlatban nem vált be. A lovagi tornákon a heroldok a pajzsokat merőlegesen függesztették fel bemutatásra, és így megfordult a helyzet, a döntött pajzsnak megfelelő rajz vált érthetetlenné. Gondolom, ez is oka, hogy végérvényesen visszatértek a címerkészítők az egy lábon álló, brabanti mintájú oroszlán ábrázoláshoz. 18. ábra. A cambridge-íegyetem címere jó példa arra, hogy miképpen lett a lépegető oroszlánból a pajzsforma kényszerítő hatására kapaszkodó oroszlán. Hogy az angol címerrajzolók miképpen kísérleteztek az oroszlán elhelyezésével a pajzsban, az látható a 19.-20.- és 21. ábrákon. A rajzok egyébként kiváló művészek kezére utalnak, ellentétben a 22. ábrán bemutatott 1350-ből származó angol címerönyv, a Powel Roll-ban található torzszülöttel. Arra is igen sok példánk van, főleg a lovas pecséteken, hogy lépegetve-támadóan vagy kapaszkodóan egyaránt ábrázolták az oroszlánt. 23. ábra. Lazarius Marcelinus Gerardini genuai lovag képe 1248-ból. A rajz szemléltetően mutatja, hogy a négy lábon természetes tartásban lépegető oroszlánt előbb fölágaskodó-támadó formában kísérelték meg ábrázolni. A zászló szűkreszabott felületén kényszerűségből az oroszlánt egy lábra állították. A zászlón mászó állat helyzetéből ez jól kivehető. Fejedelmi személyek megkülönböztetésül lovas pecsétet használtak. Ez a divat a kontinensről került át Angliába. Két példát mutatunk be:24. ábra. V. Floris Hollandia grófjának lovas pecsétje. V. Floris apja II. Vilmos római király 1256-ban a hoogwoudi csatában esett el. Két fiának egyik gyámja III. Henrik brabanti herceg volt. Valószínű, hogy gyámja révén, és mert a Welf családhoz tartozott, használta a Welfek brabanti oroszlános címerét 1258— 1261 között. 25. ábra. Henry de Percy angol főúr pecsétje, aki szintén a brabanti házhoz tartozott (1301-ből). A pecsét teljesen hasonló V. Floriséhoz, és láthatjuk, hogy a pajzson ágaskodó oroszlán, míg a ló takaróján fordított irányba lépegető oroszlán jelenik meg. Ebből talán arra is következtethetünk, hogy kezdetben nem tartották lényeges különbségnek, 354
