Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
A korai gótikában (XIII.-XIV.sz.) szimmetrikusan egyensúlyozva igyekeztek az oroszlánképet elhelyezni, és az egyensúly kedvéért a farkot megnagyobbították, kihangsúlyozták. A lépegető formából való áttérés még érezhető (A). A hosszúkás normann pajzs lassan kiszélesedik és megrövidül, a lovas hadviseléshez alkalmazkodik (B), ez alkalmassá teszi a testrészek megfelelőbb elhelyezését, és a bal alsó lábat vízszintes helyzetbe hozzák. A késői gótikában, amikor a címer kezd dísszé is változni, és a tervezők szempontjai is helyt kapnak, valamint a pajzs alakjának változása folytán az egy lábon táncoló, úgyszólván kéregető állatképből támadó bestia lesz, de tartása még erőszakolt (C). A reneszánszban élethű ábrázolásra törekedtek. XV.-XVI. sz. A lábak tartását helyesbítették, és egy kétlábon álló, támadó oroszlánt mutatnak. A szőrzetet is igyekeznek élethűen (néha túl stilizálva) ábrázolni, és a rajzolók fantáziája már csak a farok bonyolult ábrázolásában nyilvánult meg. Megkísérelem az ágaskodó oroszlán címerkép fejlődésének útját néhány kiragadott ábra segítségével szemléltetően bemutatni: 1. ábra. Az első címernek tartott Anjou Plantagenet Gottfried sírján látható pajzs (1151) rajza. 2. ábra a pajzson látható oroszlánról készült sematikus rajz. Egy lábon táncoló, kéregető állat. Ha ezt a rajzot vízszintes helyzetbe hozzuk, 3. ábra, akkor szembetűnik, hogy a lépegető oroszlánt kényszerítették ebbe a képtelen helyzetbe. Az első két lábat elfordították felfelé, a fejet lenyomták és a farkokat természetellenesen megnyújtva a testhez lapítva ábrázolták. A rajz azt a benyomást kelti, hogy egy megnyúlt oroszlánbőr szolgált mintának, amit a címerpajzsnak megfelelő helyzetbe formáltak (?). 4. ábra. A steingadeni oroszlán naturasztikusabb. Támadó bestia, amely az 3. ábra szerint még érthető tartású, de a 4. ábra szerint egy lábon táncoló állat, mely köré csak később vésték a pajzsot, és e művelet érdekében a jobb hátsó láb helyzetét eltorzították. A mellső bal láb - mint a már előzőkben bemutatott rajzon látható - így is kilóg a címerből. A farok és a szőrzet stilizálása feltételezhetően keleti hatású. 6. ábra. Oroszlánszívű Richárd angol király (1189-1199) címere. 7. ábra. Ugyanezen címer egyik oroszlánja vízszintes helyzetben ábrázolva megfelel az ismert normann lépegető oroszlánnak. Oroszlánszívű Richárd trónörökös korában hosszú ideig Normandiában élt, és feltehetően ott ismerkedett meg az ott száműzetésben élő Henrik, az Oroszlánnal. Oroszlánszívű Richárd már mint király visszatérve a Szentföldi keresztes hadjáratból az osztrák herceg, a német császár vazallusa fogságába került. Barátja és szövetségese Henrik, az Oroszlán váltotta ki a rabságból a császárnak tett igen nagy engedmények árán. Richárd és Henrik kapcsolata kétségtelen tény, és egymás jelzéseit, címereit ismerniök kellett. Henrik, az Oroszlán címerében lévő oroszlán régebbi, és ezért feltételezhető, hogy Oroszlánszívű Richárd a Welfek hatására módosította címerképét, azaz állíttatta brabanti mintára az angol oroszlánokat egy lábra. Ez csak egy kézenfekvő feltevés írott bizonyítékok hiányában, mert az is lehet, hogy AnjourGottfried címerét vette mintának. Ez ellen szól azonban, hogy elődei, majd utódai az ismert lépegető angol oroszlán-ábrázolást használták, és csak Richárd tért el a hagyománytól. 8. ábra. Egy oroszlán a legrégebbi angol címerek sorozatából. A stilizált állatról, ha nem tudnánk, hogy mit akar ábrázolni, aligha ismernénk fel az állatok királyát. A rajzolók találtak egy átmeneti formát, amely kifejezi a támadást. A döntött pajzsnak megfelelően érthetőbb ábrázolás,mint az egy lábon táncoló állat. A címerképet a pajzs látható helyzetéhez kezdték alkalmazni. A 9. ábra bizonyítja ezt a feltevést, mert a sváb Haimenhovenek címerében a zürichi címertekercsen, aligha akartak egy ugró lovat nyereggel, hátsó két lábára állítva, 351
