Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
kifejezetten magyar hatásra vezeti vissza a Birkában (Svédország) talált leletek nyomán. Hasonló leletbizonyítékokat talált Bulgarban. Bulgar, a Volga felső kanyarulatában lévő helység cserepiac volt az ott megforduló normann-varég, magyar és arab kereskedők számára. Ezt, mint az utóbbi időben felbukkanó érdekességként említettem meg, mert keleti vikingnormann-varég kapcsolataink eléggé ismertek. Vikingek alatt a Dániából, normannok alatt a mai Svédország-Norvégia területéről származó germánokat értjük. Varégek normann származású szlávokkal keveredett vagy elszlávosodott népcsoport, amely hosszú ideig megtartotta normann jellegét. Tevékeny részük volt Oroszország korai kialakulásában. Faber szerint nevük,Wareg az dgermán war szóból vezethető le, ami annyit jelent, mint fogadalom, és úgy értelmezhető, hogy fogadalmat tettek, és valamely közösséghez tartoztak. Talán a hűbériség vagy lovagi rend egy kezdetleges megjelenési formájára következtethetünk. Az is valószínű, hogy a későbbiekben általános megjelöléssé változott a varég elnevezés, és eredeti értelmét elvesztette. Normann kapcsolataink a honfoglalást megelőző időkig nyúlnak vissza. Tudjuk, hogy már Géza fejedelem seregében (972—997) normann-varég zsoldosok szolgáltak, akik valószínűleg magukkal hozták tipikus fegyverzetüket is. A címer kialakulására döntő hatással volt a fegyverzet megváltozása, a nehéz páncélos lovasság megjelenése és a hosszúkás normann pajzs használata. A normann pajzsformát ismernünk kellett Géza fejedelem majd Szent István óta, első ismert címerünk is ilyen pajzson készült. Bizonyítékaink csak arra vonatkozólag vannak, hogy díszítő elemként mi magyarok a címer megjelenése előtt is használtunk oroszlánt. Feltételezhető, hogy ha nem is mint címer, de jelzésként nyugati hadjáratainkra is magunkkal vittük. A magyarokkal kapcsolatban is ismertté vált az oroszlán, mint jelzés. A hosszúkás normann pajzson nehéz volt elhelyezni a lépegető keleti oroszlánt. Kézenfekvő megoldás volt — bár kezdetben nehézségbe ütközött — az oroszlánt ágaskodó formában elhelyezni a pajzs felületén. Megszületett a heraldikai-brabanti oroszlán a heraldikában. Úgy gondolom, kutatókra váró feladat annak megállapítása, hogy lehetséges-e kimutatni közvetlen vagy közvetítő magyar hatást a címerek, címer-ábrázolások megjelenésével kapcsolatban. A Nyugat-Európában élő magyar kutatók előnyben vannak, mert lokális ismereteik segítségével olyan összefüggéseket is felismerhetnek, amelyeket eddig más kutatók figyelmen kívül hagytak. A leletanyag és kútforrások kéznél vannak, jobban hozzáférhetők. A magyar vonatkozású kérdések kutatása a nyugati történészek és heraldikusok részére teljesen érdektelen, sőt sértőnek találják megmerevedett megállapításaik feszegetését, és érdeklődésünket tudatlanságnak bélyegzik. Sok hun, avar és magyar emlék, bizonyíték ment ilyen módon veszendőbe. Tények hiányában össszehasonlitó alapot keresve bizonyos tipikus díszítő elemekben (palmettás - indás) a felfogás, ábrázolás módjában vélem a keleti (magyar?) hatást meglátni. A sok esetben „elnövényesített állat alak” keleti vonásokat mutat, és ezért mutatom be a Juijev-Polszkij templom ugyancsak „elnövényesített” oroszlánját. Az első oroszlános és egyéb címerekben találunk ilyen elemeket. Ha ez így lenne (művészettörténészek?), akkor talán több mint feltételezés a magyaros keleti hatás. Nehéz szigorúan a könyv tárgyához ragaszkodni, főleg ha átfogó kérdésekről, vitatható feltevésekről beszélgetünk. A szerző feltételezheti, hogy olvasója még több vagy legalább annyi információval rendelkezik mint ő maga, de az is lehetséges, hogy a tárgykör az olvasó számára ismeretlen. Feltevéseink mérlegelése megkívánja, hogy lényeges mellékkörülményeket is figyelembe vegyünk. Eltekintve az esetleges vélemény különbségektől a feltevések megértéséhez közös kiindulási alap, meglátás szükséges. Lényeges, hogy az eseményeket a megfelelő történelmi keretben és időpontban lássuk. Számolnunk kell a korabeli 341