Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - IV. rész. Heraldika Közép- és Kelet-Európában
maguk is mint felségurak adtak címereket, ellentétben a moldvai és oláh területekkel, ahol önálló rendi, nyugati mintájú heraldikáról nem beszélhetünk. Az erdélyi fejedelmek címeradományozási jogát a Német-római császárság területén is elismerték. Erdély címerét termétesen a magyar címereknél tárgyaltuk. Szorgos kutatómunka feltárhat még ismeretlen részleteket ezeken a déli és keleti területeken, de semmi esetre sem lehet párhuzamot vonni pl. Lengyelországgal vagy Magyarországgal. A felsorolt, úgynevezett „utódállamok” politikai felségjog helyzete a XII.-XV. században nem tette lehetővé önálló heraldika kialakulását. Szórványos előfordulások alapján ezért nem lehet megállapításokat tenni. Csehország német, Habsburg, magyar kapcsolatai révén, bár nem önálló formában, de - az említett országok szuverénjei révéit részese azok-heraldikájának.-Ne felejtsük; közös királyainkat a Jagelló házból, vagy pl. Zsigmond királyunkat, aki mint cseh király is, Prágában címereket adományozott. Csehország a Habsburg-ház örökös tartományaként címer tekintetében a bécsi kancelláriához tartozott 1918-ig. Jellegzetes cseh heraldikára a nemzetközi szakirodalomban nem találtam utalást. Lengyelország. Önálló karakterű régi heraldikája van, amely a szakirodalomban ismert és elismert. Tipikus címerképeivel (runaszerű jelek), amelyekre későbbiekben még visszatérünk, a leszármazási fokozatok egyéni jeleivel a lengyel heraldika külön jelenség. A lengyelek hatással voltak az északabbra elterülő területekre is, így a Baltikumra, sőt Oroszországban is találunk nyomokat. Az ország feldarabolása után (1772,1793 és 1795)az osztozkodó hatalmak Ausztria, Poroszország és Oroszország a maga közigazgatásanak megfelelő címerjogot és címerformát igyekezett meghonosítani, de ez egy kisebb, idegenből szakadt tisztviselő réteget kivéve, nem járt eredménnyel. Nagyon hasonló volt a helyzet a magyarországihoz. Ugyancsak hasonló a lengyel heraldikai irodalom helyzete, mert úgy, mint a magyar, nyelvismeret nélkül nehezen hozzáférhető, de a lengyelek legalább gondoskodnak, hacsak kivonatosan is, idegennyelvű publikációkról. Oroszország heraldikájának kezdetéről keveset tudunk. Külső megnyilvánulási formái nyugati hatásra vallanak. A pajzsképek használatát már a praeheraldika korából ismerniok kellett úgy bizánci, mint normán Sajnos, igen kevés utalást találtam a régebbi orosz címerekre, és azok is elég negatív megállapítások voltak. Pl. ,A szláv címerek általánosságban nehezen érthetőek, és aligha érdemlik meg a heraldika elnevezést.Mesterjeleket csak nagyon ritkán vagy egyáltalán nem találni közöttük” írja Pama-Rietstap 1943-ban. Tény, hogy címerképeik szokatlanul naturalisztikusak, a legkülönbözőbb növény- és .állatfajtákat használnak, és. ábrázolnak-Az orosz arisztokrácia címerei viszont teljesen a nyugati formákban, heraldikusan vannak összeállítva. kisebb számú elit megkülönböztetésére nem volt szükségük mesterjelekre, amelyeknek felesleges alkalmazása csak utánzás. A kisnemesi, városi és tartományi címereik jellegükben oroszosak és egyéniek. Az újabban megjelenő címertani könyveiket a Szovjetunióban elkapkodják, és sajnos nem szerezhetők be. liszt fet. tehát általánosítani. Mi magyarok, akiknek heraldikája szintén erősen naturaib megértéssel nézzük, vagy talán jobban megértjük az orosz kifejezési módot, r heraldika szabályai megfelelnek a nyugati felfogásnak, sőt azonosak. A sokkal 244
