Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
Pest és Buda régebbi címer ábrázolásai. (Ezeknek a címereknek történelmi valódiságát nem volt módomban ellenőrizni.) A legutolsó Magyar Király adta törvényes címer 1918. október 19-én a Markóczy család részére szólt. A Habsburg-ház detronizálása után 1920. I. törvénycikk (majd később 1937. törvénycikk) szabályozta a kormányzó jogkörét és felségjogait. A kormányzó jogköréből kivették többek között a „nemesség és örökölhető címek” adományozásának jogát, és ezzel kapcsolatban a címeradományozás jogát is. Ebből következik, hogy 1918 óta törvényesen magánszemélyeknek új címet Magyarország területén nem adományoztak. Ezt a helyzetet a rendjelek felújításával és kibővítésével, valamint a vitézi rend alapításával igyekeztek áthidalni. (Lásd bővebben „A címer tartozékai”, „Rendjelek” című fejezetet.) A Magyar Királyság 1920-1944 évek közötti időszakában a régi címek, címerek fennmaradtak. Nem volt olyan hivatal, amely kifejezetten a címerek jogosságával, nyilvántartásával foglalkozott volna. Bár a Belügyminisztérium hatáskörébe tartoztak ezek a kérdések. Viszont a címer cs címer-használatára-vonatkozó törvények változatlanok maradtak, és a jogtalan_címerhasználatot büntették. E^Í|§^Btkban csak az előnevek fokozott kihangsúlyozása mutatott arra, hogy a név viselfljll Tüjfesi társadalomhoz tartozott. lllwSÄi hazánk címere megváltozott. Cím és címerhasználat hazánk területén, az ország és a városokat kivéve, megszűnt. összefoglalásként újból kihangsúlyozzuk, hogy a magyar címerek szerves részei az európai heraldikának. Sok külföldi címer a magyar királyok adománya,és Magyarország területéről származott. , 213 Budapest, Magyarország székesfővárosának címere.
