Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
Ez az első adomány-levelünk úgynevezett privilegális okmány, ami azt jelenti, hogy a sisakdísz-adomány az utódokra is kiterjed öröklődő joggal, valamint senki másnak nem szabad hasonló sisakdísz viselni, és „a: adományozottat annak birtokában háborgatni". A király egyben visszavonja az elődei által netalán tett hasonló adományt. Ezzel a ténnyel nyílik meg a sisakdísz-adományozásoknak sora, de nem érintette a századokra visszamenő nemesi jogokat. Viszont kialakult a királyi adományozó jogkör, annak formái és meghatározásai. A második ismert sisakdísz-adományról külön szólnunk kell. 1330-ban Kolus királyi apród fia Kolus nyert sisakdísz-adományt. Ez az oklevél a fentebbi első adománylevélként ismert 1326-i okmánytól abban különbözik, hogy ellentétben az öröklődő joggal úgynevezett „pátens”, azaz nem tartalmaz örökjogú adományt. Ezt attól teszi függővé, hogy ha egy meghatározott időn belül senki sem jelentkezne hasonló sisakdísszel, csak-akkor-tekinthető-véglegesnek, & záradékból arFa következtethetünk, hogy sok családi jelzés, címer létezett már, de nem lévén a királyi kancelláriában nyilvántartva, félő volt, hogy egy meglevő, vagy hasonló címert adományoznak. Ez az óvatosság valószínűleg abból is származott, hogy bizonyos sisakdíszek vagy címer-adományozások tiltakozást váltottak ki. Ez indította a királyi udvart a pátensben leírt korlátozásokra. Az Enyerei-Herczegh család leszármazottai, a Csebi-Pogány család címerében maradt fenn az elsőnek ismert sisakdísz-adomány 1 326-ból. A sisakdísz: „arany sólyom kiterjesztett fehér szárnyakkal, melyek alatt arany lóherék függnek. A sólyom csőre felett zöld ág emelkedik, melynek levelei aranyosak".(Ilyen részletesen írták körül a sisakdíszt!) A sisakdísz később a címerben is megjelenik, a címer többi része ugyanis későbbi időből származik. Vajay Szabolcs „A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában” (1970) című tanulmányában részletesen foglalkozik ezzel a tárgykörrel, és megközelítőleg 100-ra becsüli az ez időből származó sisakdísz-adományokat. A sisak díszítésére eddig is használtak toll és egyéb díszeket (a toliforgó ősei), de kifejezetten valamely személyt megkülönböztető alakzatot, a sisakdísz viselőjének kizárólagos tuladonjogát képező jelzést ebben a formában nem ismerték. Károly Róbert (1307—1342) királyunk az Anjou-házból származott, és Nápolyban nevelődött. Udvartartását volt környezetének és nevelésének megfelelően kívánta berendezni. Károly Róbert a lovagi életszemlélet kifejezéseként megalapította az általunk elsőnek ismert magyar lovagrendet, a Szent György rendet. A lovagi élet külső megnyilvánulásai közé tartoznak a nyugati mintára megrendezett és rendszeresített lovagi tornák, és az udvari eleiben helyt kapnak új szokások is. A hjvágFtornákon a küzdőknek messziről megkülönböztető jelzésre volt szükségük, erre szolgálfcfc-s&fcdísz. Tévedések és zavarok elkerülése végett a király elrendelte, hogy ugyanazon lovag-múidenkor ugyanazon sisakdíszt köteles viselni, és ezt a rendelkezését sisakdíszadomány formájában meg is erősítette. Talán az olvasónak is feltűnt a sisakdísz-adomány és a címeradomány közötti megkülönböztetés. Feltételezhetően már több címer volt használatban, de kifejezett sisakdísz nélkül-Vajay Szabolcs szavaival élve, későbbiekben azoknál, akiknek nem volt címerképük,- a 199
