Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
ból mint szükségszerűségből tértek át a heraldikai fogalmaknak megfelelő címer használatára. A nemzetség, család jelzésére minden bizonnyal mint katona népnek megvolt az ősijeképe. jelzése. Külföldön a hűbéri intézményen kívül, volt még egy mozgalom, amely előmozdította a címerhasználatot és nálunk ismeretlen volt,az ügynevezett „tornanemesség”. Szószerint idézem Csornát: „Külföldön megvolt a törvényileg szabályozott tornanemesség, nálunk nem, külföldön egy kiváltság volt az, hogy ki vehetett a tornákban részt, és tornatársulatok alakultak a lovagszövetkezetekből, a kizárólagos tornanemesekből. így alakult Németországban a sváb, rajnai, frank és bajor lovagokból azon 12 tornatár saság, melyek a medve, agár, egyszarvú, kopó, hal, koszorú, csatt, köszáli kecske, szamár, korona és sólyom jelvényei alatt egyesültek. A tornatársaságok jelvényeit a tagok lánczokon, vagy mint lánczokat nyakukon viselték, a mely utóbbi esetben az egyes lánczszemek magokat a jelvényeket - - ábrázolták, A lovagszövetségek-és a tornaiarsulatok jelvényeinek- viselésé kepezt alapjai-az érdemrendek viselésének. Magyarországon különvált tornanemesek nem voltak, s így tornalovagtársulatok sem alakulhattak, a külföldön dívó tornaszabályok sem mentek át a nemzet vérébe, de hogy> ezek az Anjou királyaink alatt rendezett harczjátékokon szigorúan betartattak, azt világosan bizonyítják a nálunk is erősen divatba jött sisakpecsétek.” Ez az idézet újra érzékelteti azt a nagy különbséget, ami a külföldi és a magyar nemes között volt. Magyarországon a címer a nemességnek „nem szükséges kelléke”, viszont külföldön nincsen nemes címer nélkül. Tehát csak az használt hazánkban címert, akinek arra szüksége is volt. A nemzetközi címertörténelemhez hasonlóan a magyar heraldika is megkülönböztet korszakokat. I. Élő heraldika. Ezalatt a legkorábbi kezdettől a XVI. sz.-ig terjedő időszakot értjük, amikor a címer használata a mindennapi életben, a hadviselésben az egyén jelzéseként pajzson, sisakon vagy akár pecsétgyűrű, pecsét formájában gyakorlati jelentőségű, szükségszerű, sok esetben íráspótló kifejezés jelzés. II. A hanyatló heraldika. A fegyverek, a hadviselés megváltozásával, továbbá az írásbeliség elterjedésével a címer lekicsinyítve egy pecsétgyűrű nagyságára feleslegessé tette régebben használatos előfordulásait, így páldául a már nem használt pajzson és egyéb fegyverzeten. Lassan szimbólum, a címer tulajdonosának jelvénye, „névjegye” lesz. Megjelenési formája a címeradományon ábrázolt díszes rajz, festmény a fantázia szülötte, és ennek megfelelő kifejezési módja. A címer díszes lesz, inkább művészi alkotás a hozzárajzolt ugyancsak díszes keretben. HI. A XV1I1. sz.-tól a címer majdhogy kizárólagosan valamely személy megkülönböztető társadalmi rangjának jelzése, bár a heraldika szabályai szerint, de a tervezőrajzoló művész fantáziájának terméke. A tervezők, ha a heraldikai szabályokat ismerték is, nem vették nagyon szigorúan, és ezt bizonyítja a sok létrejött csodabogár, nevetséges címer. Csorna József találóan nevezi ezt a korszakot a „teljes hanyatlás” korszakának. A XIX. sz.-ban bizonyos javulás áll be, amely nemcsak a rendeletek útján szabályozott állapotttöTlaiRad, hanem a heraldika mint tudomány elterjedésének az eredménye. A magyar címerekről Előző fejezetünkben igyekeztünk felvázolni a heraldikát megelőző korszakot, a címerhasználat kialakulásának körülményeit, a magyarság felfogását a címerhasználattal kapcsa 185
