Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Bevezetés

Ezek az ábrák - a nyomdai lehetőségekkel is számolva — leegyszerűsített utalások, hogy az olvasó láthassa miről is van szó. Az egyszerű kivitelezésért elnézést kérek. Egyes, főleg régi rajzoknál a jobb érthetőség és nyomdatechnikai okokból az ábrák árnyékolása — vonal­kázása — önkényes,és eltér a heraldikai színektől. Az ábrák között sok olyan van, amely nyomtatásban még nem jelent meg. és először kerül bemutatásra. Viszont sok az olyan is, amelyik színes nyomtatásban a nagy heraldikai munkákban is szerepel, és e helyen csak útmutatásul szolgál. Az itt bemutatott fekete—fehér nyomású ábrák amúgyis megtalálhatók a terjedelmes szakmunkákban, és minden nyelvtudás nélkül is szemléltetőek. érthetőek. .Arra törekedtem, hogy egy-egy kiragadott példa részletes ismertetésével feltárjam a szóbajohető kérdéseket. Előnyben részesítettem az angolszász szakmunkákat egyrészt, mert ismertebbek, másrészt, mert a német hatás eléggé rányomta bélyegét a hosszú Habsburg-uralom alatt a magvar heraldikára. . Az utolsó fél évszázadban magyar heraldikai irodalomról, tehát használható magv ar pél­dákról nem beszélhetünk. Ebből kifolyólag sok esetben a hollandokra hivatkozom, mert he­raldikájuk a legnemzetközibb. Az angol, francia, német stb. heraldika magan viseli nemzeti jellegének specifikus vonásait és szabályait. A Németalföldről. Hollandiából indult ki az álta­lános címerhasználat és vált nemzetközivé. A könyv végén egy kis heraldikai szószedetet is közlök a leggyakrabban használt kifeje­zésekkel magyar, angol, francia és német nyelven, ezzel remélem megkónnyítem a külföldi szakmunkák, címerleírások megértését. A neveket, ha magyarul általánosan ismert, magyarosan írtam. Viszont nemzetközileg ismert, elfogadott és minden kultúrnyelvben érthető, elvont neveket eredeti formájukban kö­zöltem. Pl. Oroszlánszívű Richard esetében nem írtam Richard von Leuwenhard-ot, viszont Bri­­ense Arnold esetében-mert így senki sem találja meg külföldi szakkonyvben- Arnold von Briense-t írok. összegezve: e kis könyv célja nem heraldikai tankönyv megírása volt, hanem az. hogy in­formációkkal szolgáljon ,.about heraldry-’, másszóval, amit illik tudni a heraldikáról.. Nagy régészünk és történészünk László Gyula írja személyes vallomásként könyvében:. „Én mindig úgy írok, hogy szavanydrásdt azzal mérem; megértené-e az unokaöcsém, aki ott­hon Erdélyben a földnél maradtT' Magam részéről megkísérelem mondanivalómat úgy fogal­mazni, hogy az én unokaocséim és húgaim megértsék Argentínában, Califorruában. Texasban és Magyaroroszágon is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom