Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
hirtelen segítségre volt szükségük, a lovagrendekhez folyamodtak. A lovagrendek a segítség ellenében nagy adományokat, birtokokat kaptak, meggazdagodtak, és olyan nagy hatalmuk volt, hogy egyes területrészek felett a nagymester mint szuverén uralkodó kormányzott, független volt. (Lásd bővebben a Máltai Lovagrendnél.) Elismert lovagrendek. Jóváhagyott, ma is elismert rendek, bár esetleges volt területi önállóságukat elvesztették, de tovább működtek valamely államhatalom védnöksége, engedélye alapján. Ide tartoznak az új államalakulatok, vagy köztársasági államforma nyomán megszüntetett rendek, amelyeknek más országokban is voltak káptalajaik, úgynevezett „baüliátusuk”, (Lásd a jegyzetben.) valamint száműzött rendek, amelyek valamely országban bejegyzést nyertek. A dinasztikus.rendek. A meghatározás magában hordja magyarázatát. Értjük alatta valamely uralkodóházhoz-kötött-rend tagjait. A rend-nagymestere- mindenkor- az-utalkodóház feje. Az uralkodóház rendje lehet valamely uralkodóház tagjainak kizárólagos kiváltsága (csak a család tagjai kaphatják) vagy olyan személy kapja, aki az adományozó fejedelem és utódaira hűségesküt tesz, pl. a királyi házra. A rendjel és az érdemrend különbségének kihangsúlyozására megismételjük,hogy az egyházi lovagrendek és a világi rendek tagjai hovátartozásuk, esetleg a rendben betöltött tisztségük jelölésére rendjelet hordanak, kivételes esetekben a rend jelvényét, de ez utóbbi nem tekintendő rendjelnek. A rendjel tehát nem kitüntetés. A kitüntetés önmagában az a körülmény, hogy valaki magához a rendhez tartozhat. Az érdemrend katonai vagy polgári vonatkozásban kiváló teljesítmények jutalmazására szolgál. Az érdemrend nem rendjel hanem kitüntetés. Félreértésre ad alkalmat, amikor egyes országokban az érdemrendeket a rendjelekhez hasonló formában adományozzák, mintegy utánozva a történelmi rendjeleket. Tagadhatatlan azonban, hogy az idők folyamán a rendjelekből alakultak ki az érdemrendek. A fennmaradt történelmi rendek, hogy elejét vegyék a visszaéléseknek, központi ellenőrző szervet létesítettek,mely a Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Szövetségek keretén belül, a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága néven működik. (Internationale Komitee der Ritterorden, Commission for Orders of Chivelry, Le Comité international des Ordres de chevalerie.) Ez a legfőbb szerv, amely ellenőrzi valamely rend, lovagrend létjogosultságát, elismer létező, vagy időközben megszűnt rendeket. Előforult ugyanis, hogy illetéktelenek rég megszűnt rendeket felújítottak. Nem tekintendő felújítottnak olyan rend, melynek székhelye eredetileg valamely népi demokráciában volt, és most más országban lévő ,,bailli”-je útján jogfolytonosan tovább működik. A nagy történelmi rendek virágkorukban egész Európa területén működtek. A kormányzás megkönnyítésére a rendet „tartományokra” osztották, melynek élén magas ranggal a tartományfőnök állt: a „Baillis vonventeaux”. A konvent a kormányzó terstúlet élén állt, tehát a „Bailli”, akit a legjelesebb és rangosabb lovagokból álló tanácsadó testület a káptalan^németül Kapitel) segített. A -badJgTranciául baillif, angolul bailiff által kormányzott tartományi testület a bailliage, angolukbailiwick. A bailli eredetileg latinból ered, és császári helytartót, tartományfőnőköt jelent. Angliában a grófság elöljárója, a jogrend ellenőre. A lovagrendekkel kapcsolatban pl. „Bailiwick of England” angol tartományi rendet jelent. A tartományi rendek közül több, bár testvér-rendnek tekintendő, a politikai változásokmyomán önállósult. 136
