Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Hajós Andor - Fuchs Oszkár: Szintetikus vizsgálatok a klóramfenikollal kapcsolatban
A két izomer Schiff-bázis a különböző oldhatóság alapján egymástól könnyen elválasztható és treo-LXIV-ből enyhe savas kezeléssel racem-treo-/l-p-nitrofenilszerinészter nyerhető. A legnehezebb feladat az előállított optikailag aktív észterek redukciójának a megoldása volt. A fenti típusú észtereket csak komplex fémhidridekkel lehet redukálni. Munkánk megindulásakor az akkor ismert komplex fémhidridek közül egyedül a lítiumalumíniumhidrid és a lítiumbórhidrid volt észterek redukciójára alkalmas. A lítiumalumíniumhidrid azonban a nitro-csoportot is megredukálja és bár többen is megkísérelték felhasználni, nem adott definiált termékeket [76]. A nehezen hozzáférhető lítiumbórhidrid pedig csak gyenge kitermeléseket adott és csak tetrahidrofurános közegben volt alkalmazható. Munkánk e részében sikerült új, egyszerű metodikát találnunk nitrofenilszerinészterek redukciójára. Először a lítiumbórhidridet kíséreltük meg előállítani új módszerrel [77]. Nátriumbórhidridet lítiumkloriddal alkoholban —10°-on kevertünk. Az oldatból konyhasó vált ki, és 90%-os kitermeléssel kaptunk lítiumbórhidridet. Hasonlóan klórkaleiumból és nátriumhidridből előállítható volt a kalciumbórhidrid : 2 NaBII4 + CaCl2 = Ca(BH4)2 + 2 NaCl, magnéziumkloridból, stronciumkloridból és báriumjodidból pedig a magnézium-, stroncium- és báriumbórhidrid. Ezek az alkáliföldfémbórhidridek azonban nemcsak aldehideket és ketonokat redukálnak, hanem észtereket is [78]. A legalkalmasabb erre a célra a kalciumbórhidrid, amelyet alkoholos oldatban —20°-on legcélszerűbb használni. A következő észtereket tudtuk megredukálni a megfelelő primer alkoholokká : p-nitrobenzoésav-etilészter (96%), fenilecetsav-etilészter (90%), glicinetilészter (70%). alanin-etilészter (73%), treo-/3-p-nitrofenilszerin-etilészter (88%). Hasonlóan redukálható a 2-fenil-4-benzilidén-oxazol-5-cn a-benzamino-fahéjalkohollá. A redukciók vizes alkoholban is végbemennek, ha a hőmérséklet elég alacsony, így pl. a treo-/3-fenilszerin-etilészter és a p-nitrobenzoésavas-etilészter 50%-os alkoholban jó kitermeléssel redukálhatok. A redukciók -20°-on kb. 5—10 óra alatt mennek végbe. Hidroxilmentes közegben pl. tetrahidrofuránban is dolgozhatunk, ha kalciumjodidot és nátriumbórhidridet reagáltatunk egymással 0° feletti hőmérsékleten. Szilárd kalcium-bórhidridet úgy állíthatunk elő, ha vízmentes klórkalciumot és nátriumbórhidridet tetrahidrofuránban 8 órán át erélyesen keverünk, majd a kivált konyhasót centrifugáljuk; az oldatot alacsony hőmérsékleten bepárolva, a kalciumbórhidrid tetrahidrofuránnal képezett addíciós vegyületét kapjuk. A kalciumbórhidrid oldata semleges, tehát lúgra érzékeny anyagok redukciójára is használható. Savas közegben hidrogénfejlődés közben elbomlik. Röviden azzal jellemezhető, hogy egyesíti magában a lítiumalumíniumhidrid és a nátriumbórhidrid előnyös tulajdonságait (erélyes redukálószer, alkoholban használható) azok hátrányai (gyúlékonyság, lúgos kémhatás) nélkül. Felhasználható egy érdekes vegyület : az alumíniumbórhidrid előállítására [79] : 2 A1C13 + 3 Ca(BH4)2 = 2 A1(BH4)3 + 3 CaCl2. A reakció tetrahidrofuránban megy végbe. A kivált klórkalciumot centrifugálva, az anyalúgot —50°-ra lehűtve, az alumíniumbórhidrid tetrahidrofuránnal alkotott adduktja válik ki. A tetrahidrofurános oldat, amely levegőn nem gyullad meg [80], észterek redukciójára jól felhasználható [81]. Redukálja a nitrileket is, amit az alkáliföldfémbórhidridek is csak alig redukálnak. Pl. benzilcianidot és 3,4-dimetoxibenzilcianidot a megfelelő primer aminokká redukál 50—60%-os kitermeléssel. 60
