Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Hajós Andor - Fuchs Oszkár: Szintetikus vizsgálatok a klóramfenikollal kapcsolatban
SZINTETIKUS VIZSGÁLATOK A KLÓRAMFENIKOLLAL KAPCSOLATBAN HAJÓS ANDOR tudományos munkatárs és FUCHS OSZKÁR tudományos osztályvezető Burkholder a Yale egyetemen egy Venezuelában, Caracas közelében gyűjtött talajmintából új Streptomyces törzset izolált [1]. Ugyanezt a törzset izolálta az illinoisi egyetem munkacsoportja egy urbanai talajmintából [2]. Az új törzs egy új, széles spektrumú antibiotikumot termelt, amely elsősorban gramnegatív mikroorganizmusok (Brucellák, Shigellák, Salmonellák, Rickettsiák, Klebsiellák, Escherichiák, Proteusok stb.) ellen igen hatásosnak bizonyult in vitro és in vivo [3, 4, 5]. Alkalmazása bevált még bizonyos grampozitív mikroorganizmusoknál és egyes vírus-betegségeknél (pl. lymphogranuloma venerum, psittacosis) is [6, 7]. Klinikai alkalmazása is jó eredményeket hozott, egyetlen komolyabb mellékhatása a néhány esetben fellépett aplasztikus anémia volt. Az új Actinomyces fajt lelőhelye után Streptomyces venezuelae-nek, az általa termelt antibiotikumot pedig klórtartalma alapján klóramfenikolnak nevezték el [8]. A klóramfenikol szerkezete, amelyet hidrolízis és perjódsavas oxidáció segítségével állapítottak meg, 1949. áprilisában került nyilvánosságra [9]. CH3 H2X—C—H H-t-OH CH„OH 1 CHCl2COXH—С—H H—C—OH COOH H2X—C—H H-C-OH CH2OH H2X—C—H I COOH C6H5 D„(—) -nor- xp-efedrin C6H4X02 C6H5 klóramfenikol Ls(—)treo-/S-feni!-szerin D-szerin A klóramfenikol, D„(—)-treo-l-p-nitrofenil-2-diklóracetilamino-l,3-propándiol* [10], két aszimmetrikus szénatommal rendelkezik, két racem és további három optikailag aktív izomerje van. Ezek közül azonban csak a racem treo-izomemek van még bizonyos jelentősége, mert fele olyan hatásos, mint a Dg-treo-izomer. A klóramfenikol konfigurációját két vegyületcsoport konfigurációjával is sikerült kapcsolatba hozni. Az egyik vegyület-csoport az efedra-bázisok csoportja, amelynek egyik alapvegyületévé a DL-nor-pseudo-efedrinné sikerült a racem klóramfenikolt átalakítani [11]. A Dg(—)-nor-pszeudo-efedrin és a klóramfenikol sztereokémiái kapcsolatát eddig még csak a fizikai állandók alapján sikerült bizonyítani [10]. Minthogy a természetes Dg(—)-efedrin Cx-en levő hidxoxil-csoportjának kon* A hidroxil-csoportot hordozó szénatom (C,) konfigurációját a glicerinaldehidre (g), az ammo-csoportot hordozó szénatom (Ct) konfigurációját a szerinre (s) vonatkoztatjuk [27, 69]. A klóramfenikol konfigurációs megjelölése Cj-re, a fenilszeriné С.-re vonatkozik. 45
