Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Vargha László et al.: Citosztatikus hatású cukorszármazékok
D-glükózamin citosztatikus hatású, kezdeti vizsgálataink során a D-glükózamin N-di-(2-klóretil) származékának (XLVIII) előállítását tűztük ki célul, habár Quastel eredményeit egyes kutatók, pl. Németh László, Seilei Camillo és Lettre nem tudták reprodukálni. Az említett glükózamin-száimazék (XLVIII) előállítása céljából tetra-O- acetil-D-glükózamint (XLV) etilénoxiddal hoztunk reakcióba, és a keletkezett X-di-(2-hidroxietil)-származékot (XLVI) tionilkloriddal tetra-0-acetil-X-di-(2-klóretil)-D-glükózaminná (XLVII) alakítottuk át. Mindkét származék egységes, kristályos vegyidet. Az acetil-csoportok eltávolítása XLVII-ből a szokásos alkálikus eszközökkel a szén—klór kötés érzékenysége miatt nem volt keresztülvihető. Tömény sósavval végzett hidrolízis azonban célhoz vezetett, és sikerült a kívánt X-di-(2- klóretil)-I)-glükózamint sósavas só formájában (XLVIII) egységes, kristályos állapotban előállítani. H2COAc Н2СОН Н2СОН h /!' < О о Н /Г нн о / о II / 0 он 1 O \l / н \| Н U HAc Aco\; ну /я *\ он н / но \ / н V ОН II / но\ ____Ун С1© H nr2 Н 0NH(CH2-CH2 •С1)2 Н 0N-CH., • СН, • С1 Cl© /\ Н2С—сн2 XLV, R = H XLVIII XLIX XLVI, R = CH2 • CH2 • OH XLVII, R = сн2 • СН2 • CI Az előállított XLVIII szerkezete következik egyrészt az analízisből, másrészt abból a tényből, hogy acetilezéssel visszaalakítható volt a tetraacetil-származékká (XLVII). XLVIII vízben nem mutat mutarotációt, de a metanolban észlelt emelkedő mutarotáció ß-konfigurációra utal. Hogy a mutarotáció nem strukturális változásnak, hanem anomerizációnak köszönhető, következik abból, hogy az anyagot a mutarotáció befejeződése után változatlanul sikerült visszanyerni. A XLVIII szerkezet mellett szól még az a körülmény is, hogy az anyagból fenilhidrazinnal éppúgy glükoszazon keletkezik, mint magából a glükózaminból. Míg a Degranol és izomerjei vizes oldatban hosszú ideig eltarthatok, addig a glükózamin-származék (XLVIII) egyéb mustárnitrogén-származékokhoz hasonlóan gyorsan megváltozik, amennyiben a klór-kötések fele klorid-ionná alakul át valószínűleg iminium-kation (XLIX) képződése közben. Mivel a Degranollal és izomérjeivel végzett kísérleteink megmutatták, hogy a biológiai hatás erősen függ a cukorrész szerkezetétől, sőt konfigurációjától, kívánatosnak látszott a biológiai hatás és kémiai szerkezet közötti összefüggések vizsgálata a cukrok mustárnitrogén-származékai csoportjában is. Ebből a célból előállítottuk még néhány cukor di-(2-klóretil)-amino származékát. Ezek a következők voltak : N,N-di-(2-klóretil)-L-glükózamin-klórhidrát (Lili), 1,2-3,4-diizopropilidén- 6-di-(2-klóretil)-amino-b-dezoxi-D-galaktopiranóz-klórhidrát (LVI), 5-di-(2-klóretil)amino-5-dezoxi-etil-I)-ribofuranozid-klórhidrát (LX), l-di-(2- klóretil )-amino-l -dezoxi-2,3-izopropilidén-L-szorbofuranóz-p-toluolszulfonát (LXIV) és l-di-(2-klóretil)-amino-l-dezoxi-2,3-izopropilidén-D-fruktopiranóz-p-toluolszulfonát (LXVIII). Különösen érdekesnek ígérkezett az L-glükózamin és a D-ribóz származék vizsgálata, az előbbi a két optikai antipód összehasonlításának lehetősége, az utóbbi pedig a D-ribóz biológiai jelentősége miatt. 29
