Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Bagdy Dániel: Az elasztáz előállítása, tulajdonságai és gyógyászati felhasználása
A táblázat adataiból megállapítható, hogy a származékok előállítása közben sikerült elkerülnünk az enzim nem-fajlagos denaturálódását. Ezt bizonyítják nemcsak az esetenként elvégzett, a tényleges reakciót bizonyító amino-csoport elemzések, hanem a papírelektroforézis-kép megváltozása is, legfőképpen pedig az, hogy az enzim egyik vagy másik funkciója teljesen vagy részlegesen megmarad. A végtermék sajátságai a kezelési körülményektől függnek, s az enzim egyes funkciói a különböző hatásokra különféle válasszal reagálnak. Mindig a legérzékenyebb, a legkönnyebben függesztődik fel a molekula elasztolitikus funkciója. Az amino-csoportok csökkenésével egyelőre csupán az elasztáz-hatás megszűnése hozható laza kapcsolatba. Feltételezhetően hasonló különbség áll fenn az elasztolitikus funkció szempontjából fontos és nem fontos XH2-csoportok között, mint más enzimeknél az SH-csoportok tekintetében. Kísérleteink alapján az elasztáz molekula specifikus elasztolitikus és nem specifikus proteolitikus hatása nem tulajdonítható közös aktív centrumnak. Az elasztáz biológiai hatásai Az elasztáz biológiai aktivitása a natív elasztikus rostok proteolitikus oldásában nyilvánul meg. Az oldás morfológiai képe a szarvasmarhák tarkószalagjában (lig. nuchae) levő elasztikus rostok oldásával demonstrálható [19, 20]. A lig. nuchae elasztikus rostjai ép állapotban vastagok és hullámos lefutásúak. Elasztáze hatására rövid időn belül széttöredeznek. Lényegében ugyanilyen hatást fejt ki az elasztáz in vitro a rugalmas artériák elasztikus hártyáira is. Az enzim hatására a rostok megduzzadnak, majd darabokra esnek szét. Baló és Banga [21] feltételezik, hogy az arterioszklerózis kifejlődése és a hasnyálmirigy elasztáztartalma között összefüggés áll fenn. Míg ifjú és felnőtt korban az egészséges egyének hasnyálmirigyének elasztolitikus enzimtartalma jól meghatározott értékek között mozog (átlagosan 208 ЕЕ), addig arterioszklerózisban szenvedők pankreászában az elasztáztartalom igen csekély, mennyisége nem haladja meg a normál értékek 5—6%-át. Lansing [22] kísérletei megerősíteni látszanak a Baló—Banga-féle teóriát. E szerzőknek ugyanis elasztáz-etetéssel nyulakon sikerült meggátolnia a koleszterin által okozott arterioszklerózist, s megakadályoznia a zsírmáj kifejlődését. Másfelől viszont Tennent és munkatársai [23] tyúkok arterioszklerózisában hatástalannak találták az elasztázt. Az intézetünkben végzett kísérletek alapján Borsy és munkatársai [24] az elasztáznak az arterioszklerózis patológiájában feltételezett szerepét nem tudták megerősíteni. így ma még nyitott kérdés, hogy az enzimnek az emésztés során vagy a szervezet rugalmas és kollagén rostjainak anyagcseréjében van-e fontosabb szerepe. Saját vizsgálataim szerint [25] az elasztáz — a tripszinhez hasonlóan — tekintélyes mértékben képes megrövidíteni a vérplazmák rekalcinálási idejét. Koaguláló hatását Ca-ionok távollétében is képes kifejteni. Az elasztáz-koncentráció és az alvadási idő összefüggését mutatja a 2. ábra. Kitűnik, hogy a legrövidebb alvadási idő, ill. a leg-153 Az elasztáz hatása a plazma rekaleinálási idejére Plazmafajta Rekaleinálási idő 24 C°-on, sec. Elasztáz nélkül Elasztázzal Tripszinnel Emberi....................... 220 42 38 205 35 Sertés......................... 170 39 36 Marha ....................... 270 50 48 370 40 Nyúl........................... 160 30 26 3. táblázat
