Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Wix György: Mikrobiológiai eljárások a szteránvázas vegyületek szintézisében
elképzeléseink sincsenek, de figyelemre méltó, hogy ugyanazok a vegyületek, amelyek kisebb koncentrációban hatottak a túloxidációra, nagyobb koncentrációban a dehidrogénezést is gátolták. Fenntartva azt az elképzelést, hogy ezek a vegyületek gátló hatásukat úgy fejtik ki, hogy az enzimfelületeken megkötődve gátolják a diéndion adszorpcióját, érthető, hogy mindkét lépéssel interferálni tudnak, nagyobb azonban az affinitásuk a túloxidációt végző enzimfelületekhez. Elképzelhető az is, hogy ezek a vegyületek antioxidánsként fejtik ki hatásukat. Ez ellen szól, hogy E és C-vitamin alkalmazásával a túloxidációt gátolni nem tudtuk. Említettük már a diéndion-/3-naftol vegyes kristály megjelenését az extrakciós maradékban. Ezen az alapon gondoltunk arra, hogy a fermentátumban a keletkezett diéndiont megköti a /З-naftol és így jön létre a hatás. Ezt a lehetőséget kizárja : 1. az, hogy ha a tenyészetekhez annyi /З-naftolt adtunk, amennyi a keletkezett diéndion teljes mennyiségét meg tudta volna kötni (20 mg diéndionhoz 10 mg /S-naftol), ez a mennyiség a diéndion képződését is teljesen gátolta ; 2. a naftalin és a gátló vegyületek közül jó néhány nem képez vegyes kristályt ; 3. azok a kísérletek, amelyeknél a /З-naftol mennyiségét nem változtattuk, de szakaszos adagolással, pl. ötször annyi androszténdiont vagy progeszteront adagoltunk a tenyészethez, mint normál kísérleteinkben, és a gátlás itt is változatlanul fennállt. Az elmondott kísérleti adatok megteremtették az ipari diéndion-szintézis alapjait. Üzemben a vizsgált hatásos vegyületek közül a /З-naftolt alkalmaztuk 20—40-szer híg tenyészetekben. Jelenlétében, amint a beadagolt jorogeszteron vagy androszténdion 75—80%-a átalakult diéndionná, újabb szubsztrátum-mennyiségeket adagoltunk a tenyészetekhez. Gyakorlatilag az ötszörös adagolást találtuk a legmegfelelőbbnek, ezen az alapon 1 m3-es fermentorban 1 kg szteroidot tudtunk átalakítani. így aránylag kis térfogatban nagyobb szteroid-mennyiségeket kapunk. A /З-naftol a feldolgozásban is nem várt könnyebbséget hozott. Mivel a diéndionnal diklóretánban rosszul oldódó vegyes kristályt képez, a fermentátum diklóretános extrakciós maradékához a diéndionnak megfelelő ekvimolos mennyiségű /З-naftolt adtunk, a vegyes kristály a még jobban beszűkített extrakciós maradékból kivált, és éjjelen át hűtőszobában való tárolás után gyakorlatilag kvantitatív mennyiségben volt kiszűrhető az anyalúgból. A vegyes kristályt széntetrakloriddal mosva, az anyalúg-nyomok eltávolíthatók. A kapott termék 2 : 1 súlyarányban tartalmaz diéndiont és/3-naftolt, élesen olvad 173—174°-on. A vegyes kristályt 25—30 térfogat diklóretánban melegítéssel feloldva, a diklóretános oldatot 3-szor azonos térfogatú 1 %-os nátriumhidroxid-oldattal mossuk, majd a szerves fázist vízzel addig mossuk, míg semlegessé nem válik. A diklóretán-oldatot ekkor bepárolva, az anyalúgból a bepárlás végén már tömeges androsztadiéndion-kristályosodást észleltünk, amely éjjelen át tartó hidegentartás után még fokozódott. A diéndiont az anyalúgból kiszűrve és petroléterrel mosva a fermentátumban meghatározott mennyiség kb. 80%-át nyertük ki, 140—141°-os olvadásponttal. A hasznos terméket így a mikrobiológiai szteroid átalakításoknál eddig le nem írt egyszerűséggel és tisztaságban sikerült izolálni. Ezt a kiterjedt mikrobiológiai, preparatív és analitikai munkát, amelyet összefoglaltam, kutatótársaim odaadó segítsége tette lehetővé. Albrecht Károly, Kettőnek Mária mikrobiológusokat, Alföldi László, Kádár Istvánná, Kovács Kálmánná, Németh Anna, Szabó Antal vegyészmérnököket és Mizsei Antalt, az analitikai osztály vezetőjét illeti meg ezért köszönet. 144
