Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Wix György: Mikrobiológiai eljárások a szteránvázas vegyületek szintézisében
Ilyen esetekben csak az első adag szteroiddal egy időben adagoltunk ß-naftolt, a következő ráadagolásoknál már csak a szteroidot alkalmaztuk egj’ediil, mert ha a /S-naftol koncentrációját is növeltük volna, az az oxidáció teljes gátlását vonta volna maga után, mint az rázott kísérleteinkből kiviláglik. Az ábra 5x20 g androszténdion és 2 g ß-naftol adagolása után mutatja be az oxidáció lefutását 100 1 fermentátumban, saválló készülékben. Eredmények megbeszélése A kísérleti adatok szerint a F. eaucasicum sokféle átalakítást képes elvégezni a szteroid-vázon : A-l-es és A-4-es kettőskötés bevitel, a 3-/3 és 17-/3-oxi-csoport oxidációja 3, ill. 17-ketofunkcióvá, a A-5-ös kettőskötés átalakítása A-4-essé, a metilketon-oldallánc lebontása, a A-16-os kettőskötés telítése, a 16,17-epoxi lebontása, a D-gyűrű átalakítása a túloxidáció során heterociklusos gyűrűvé. Ezek az enzimreakciók azonban különböző sebességgel zajlanak le. Relatív sebességüktől függ, hogy mennyi diéndion halmozódik fel a tenyészetben. Vannak azonban olyan helyettesítések a szteroid molekulán, amelyek valószínűleg meggátolják a szubsztrátum kötődését az enzim-felületeken. Ilyen értelemben fejti ki a hatását a 21 szénatomos szteroidoknál a 17-a-oxi-csoport, vagy pedig a 22-es aldehid. Ezért nem keletkezik 17-a-oxiprogeszteronból, Reicb.stein-íé\e S-vegyületből vagy a A-4-3-keto-bisznorkolén-aldehidből androsztadiéndion. Ezek a vegyületek az inkubáció után változatlanul visszanyerhetek a tenyészetből. Ami a különböző enzimreakciók sebességét illeti, pontos kinetikai adatokat nem nyertünk, mivel nem izolált enzimekkel dolgoztunk, a kísérletek azonban következtetéseket engednek meg az egyes reakciók relatív sebességét illetően. A legjobb kitermelést a legrövidebb idő alatt a vizsgált vegyületek közül az androszténdionnal értük el. Ennél a vegyiiletnél csak egy átalakítást kell a molekulán elvégezni ahhoz, hogy diéndion keletkezzék : a A-l-es kettőskötést kell kialakítani. Lehet, hogy ez az oxidáció is több lépésen keresztül, az 1-es vagy a 2-es szénatomon történő hidroxiláció, majd vízvesztés után zajlik le. Mindezek ellenére ennek a kettőskötésnek a kialakítása mutatkozik a leggyorsabb enzimreakciónak a Fusarium szteroidoxidáló rendszerei közül. A keletkezett diéndion azonban tovább oxidálódik laktonná. Van olyan kísérletünk, ahol a kapott görbéből jól követhető, hogy ez a túloxidáció kb. négyszer lassúbb folyamat, mint a A-4—A-l,4 átalakítás. Ez az arány nem minden kísérletben figyelhető meg jól, hiszen nem ismerjük pontosan azokat a feltételeket, amelyek az egyik vagy másik enzimreakciót befolyásolják. Ezért van az, hogy elég ingadozó termeléseket kaptunk androszténdionból, hiszen a termelés mindig a diéndion képzés és a lebontás arányától függ. Bonyolultabb a helyzet a progeszteronból történő diéndion előállításánál. Itt a molekula kialakításához a metilketon oldalláncot is le kell bontani. Ez a reakció lassúbbnak látszik, ez határozza meg a A-l,4-képzés sebességét és mivel a túloxidáció feltételezhetően ugyanolyan sebességgel történik, mint az androszténdionból keletkezett androsztadiéndion esetében, a két folyamat eredőjeként gyengébb termelést kapunk. Dezoxikortikoszteronból jobb termeléseket értünk el, mint progeszteronból, sőt megközelítettük az androszténdionból kapott értékeket (mol-ra számolva). Ez arra mutat, hogy az a-ketol oldallánc gyorsabban épül le, mint a metilketon, és így kedvezőbbé válik a felépítés és a lebontás viszonya. A metilketon oldallánc lebontásánál lassúbb folyamat a A-lb-os kettőskötés telítése és még lassúbb a 16-a, 17-a-oxido csoport eltávolítása. Ilyen szerkezeteket tartalmazó vegyületek esetén, ezek átalakítási sebessége a diéndion-kitermelést sza-139
