Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Autótechnika
A gépkocsi szerkezetének egyszerűsítése nem kevésbé fontos feladata az autók tervezőinek, mint magának a gépkocsik vezetésének egyszerűsítése. A két feladat megoldása azonban többnyire ellentmondásokba ütközik. Amikor az autóvezetést kívánják olyanná tenni, hogy az kevesebb figyelmet, kevesebb kapcsolási mozdulatot igényeljen, vagyis egyszerűbb egyen, akkor rendszerint valami bonyolult szerkezetű készülék, többnyire automata, szaporítja a kocsik alkatrészeinek amúgy sem kevés számát. Az erőátviteli berendezések, a tengelykapcsolók, a sebességváltók alkalmazása jelenleg elkerülhetetlen, hiszen nem rendelkezünk olyan adottságú motorokkal, amelyek ezeket feleslegessé tennék. A tengelykapcsolóra azért van szükség, mert terhelt állapotban nem lehetne a motorokat indítani, ez a berendezés viszont alkalmas arra, hogy fokozatos kapcsolatot hozzunk létre a motor és a hajtómű között. A sebességváltó, — helyesebben nyomatékátalakító — szintén nélkülözhetetlen, mert a mai dugattyús motorok nyomatéka az adott fordulatszámhatárokon belül, áttételmódosítások nélkül nem elegendő az autók üzeme során fellépő különböző menetellenállások legyőzésére. Az autók üzemében a vonóerőszükséglet széles határok között ingadozik. A szükséges vonóerőt azonban csupán a motorteljesítmények fokozásával, a különböző áttételi kapcsolások lehetőségének elhagyásával biztosítani gazdaságtalan, tehát gyakorlatilag nem megengedhető. A sebességváltó szerkezetek több áttétel-módosítást nyújtó tulajdonságai különösen szükségesek a viszonylag kis teljesítményű motorokkal rendelkező kocsiknál, de nagy teljesítményűnek tartott járműveknél is csak sebességváltóval lehet elérni, hogy például a meredek lejtőjű utakon is rendelkezzünk a szükséges vonóerővel. Továbbá a kocsi indításakor a tengelykapcsoló megkímélését, lassú haladáskor a motor kellő fordulatszámát ugyancsak a sebességváltó segítségével érjük el. Nem kevésbé fontos természetesen a kocsi hátramenetének biztosítása, amely legegyszerűbben szintén áttételváltoztatással oldható meg. Amíg viszont az autók hajtására a mai motorokkal azonos tulajdonságú erőforrásokat kell alkalmazni, tehát sem a tengelykapcsolót sem a nyomatékváltót nem lehet elhagyni, érthető a törekvés az olyan megoldásra, hogy ezek a szerkezetek önműködően kapcsoljanak. Egy régebbi, de értékében nem változott kísérletsorozat eredményeit ismertetjük, amely utal arra, hogy a kapcsolások automatizálása az autóvezetés egyszerűsítése érdekében szükséges és hasznos. Amikor arra kerestek választ, hogy a városi forgalomban részt vevő személyautón 50 000 km teljesítése során hányszor kapcsol a vezető, a beépített számlálókészülékek az alábbi adatokat jelezték : A sebességváltó első fokozatát 7827-szer váltották, a másodikat jion-szer, a harmadikat 20 294-szer, a negyediket pedig 18 488-szor kellett kapcsolni! Ez nem kevés. Ha 74
