Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

Autótechnika

a kiskerekű autóknál is. Ennélfogva kisebb igénybevételnek van kitéve, hőkiterjedése pedig nem rontja a fékhatást. A könnyű, dob nélküli tárcsafék igen előnyös a rugózatlan tömegek szempontjából is, még ha a tengelyek kerék felőli oldalán kap is helyet, bár gyakran a keréktől távolabb, például a differenciálmű mellett szerelik fel.

A nyitott tárcsa szennyeződése sem okoz különösebb gondot, mert üzem közben a centrifugális erő szinte ledobja a tárcsára jutóo lajat, vizet, sarat, vagy bármi más, idegen anyagot. Működtetése egyébként hasonló a hidraulikus dobfékéhez. A féktárcsa melletti súrlódó betéteket a fékházban elhelyezett dugattyúk az olajnyomás hatására szorítják a tárcsához, amely a fékezés során keletkezett hőmennyiséget azonban szabadon tudja átadni a környező levegőnek.

A tárcsafék elterjedésére jellemző, hogy 1960-ban már a sorozatgyártású AC, Alvis, Aston-Martin, Austin, BMW, Bristol, Citroen, Daimler, Ferrari, Fiat, Ford, Humber, Jaguar, Lancia MG, Rover, Sunbeam, Triumph, Volvo, Wolseley modelleknél is akalmazásra került, és a jövőben valószínű még gyakoribb lesz. Több típusnál ugyan csak két kereket látnak el tárcsafékkel (a másik kettőnél dobféket alkalmaznak, általában az alsó rajz szerinti megoldással). Ahol pedig a légrugózás kompresszora amúgy is adva van, ott pneumatikusan működtetik mind a tárcsa-, mind a dobfékeket.

Pneumatikus működtetésű, hidraulikus tárcsa- és dobfék kombináció (Lockheed)

57

Lancia-Dunlop tárcsáié1/