Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Autótechnika
A korszerű rugózáshoz szorosan hozzátartoznak a lengéscsillapítók, de újabban még ezek mellett is alkalmaznak kiegészítő elemeket. A fényképen látható, csavarrugóval körülvett lengéscsillapító berendezés például bármelyik kocsira felszerelhető, és alkalmas arra, hogy a terhelésváltozások ellenére is egyenletes rugalmasságot kölcsönözzön a kocsinak, egyben pedig mint kanyarstabilizátor is működik. A rajzok az újabb Renault Dauphine kocsik „Aerostable” néven szereplő, rugózást javító megoldásait mutatják. A kocsi hátsó lengőtengelye és a vázmerevítő közön — a tekercsrugók és a lengéscsillapítók mellett — egy membrános légtartály, elöl pedig egy kis, légzsákos gumibetét alkalmazásával tudják biztosítani, hogy a kocsi rugózása a mindenkori terheléshez alkalmazkodjék. Akik figyelemmel kísérik az autók rugózásához felhasznált elemeket, megállapíthatják a lemezrugók, a csavarásra igénybe ven torziósrugók általános alkalmazását, de tudják, hogy a modem kocsiknál nem ritkaság már a légrugó. Hajlamosak vagyunk ugyan a gumirugózást is újdonságként üdvözölni, bár tudjuk, hogy a korábbi időkben is felbukkant néhány olyan modell, amelynek alváza és kerekei között gumirugó biztosította a célnak megfelelő összeköttetést, illetve gumi váltotta fel az acélrugókat. Ezek a gumirugók azonban mindig csak felbukkantak, és a legtöbb esetben nem váltak be. Annak ellenére, hogy a gumi rugalmassága közismert és az autókon már jó ideje két-háromszáz gumialkatrész szinte nélkülözhetetlen, mint autórugó csak ritkán került alkalmazásra. A számottevő autógyárak egyetlen modelljénél sem találkoztunk sok-sok éven át gumirugózással, és a légrugózás bevezetése idején nem is látszott valószínűnek, hogy a gumirugók újból megjelenjenek. Elméletileg ugyan a legjobb tulajdonságokat lehet felsorakoztatni a gumirugózás mellett. Ismeretes kedvező rugalmassága, jó csillapítókészsége, megfelelő élettartama és az is beigazolódott, hogy a túlterhelést is jól bírja, sőt a rugózáson kívül más erők felvételére is alkalmas, nem kíván semmiféle karbantartást, zajtalan és jó a zörejszigetelése. Számos kísérlet igazolta, hogy a gumirugós kocsi lágyabban fut, nem jár hirtelen üzemképtelenséggel, mint például ha egy acélrugó eltörik. Tudtuk azt is, hogy gumirugó könnyű, egyszerű konstrukció, a fém- és gumikötés tökéletes módszereit ugyancsak ismertük, de az autóiparban mégsem terjedt el eddig a gumirugózás. Lehet, hogy a jövőben sem lesz gyakori, de az a tény, hogy az angol Austin és Morris kiskocsik 1959-ben, amikor a figyelem a légrugózás felé fordult, gumirugózással mutatkoztak be, világszerte nagy meglepetést keltett. Olyan autóknál alkalmazták most a gumirugózást, amelyeknél százezres szériákra lehet számítani, és ezek a kocsik, illetve ezeknek rugózása — mint az ma már beigazolódott — kifogástalan. A rajzok a BMC Austin, illetve Morris kiskocsik mellső futóműveinél alkalmazott gumirugós kerékfelfüggesztést szemléltetik.' A felső rajz bemutatja az elsőkerékhajtású kocsi gumirugós megoldását, az alsó vázlat pedig a görgős ágyazású lengőkarra támaszkodó gumigyűrű metszetét és a kúpos összekötő elhelyezését ábrázolja. A gumigyűrű feletti légtér is szerepet kap a rugózásban. A gumirugózás sem mostanában jelentkezik először az autótechnikában, de a légrugók, amelyek alig néhány évvel ezelőtt kerültek egy-két típusnál alkalmazásra, tulajdonképpen szintén nem tekinthetők abszolút újdonságnak. Nem merjük azonban régi megoldásnak nevezni a légrugót, bár bebizonyosodott, hogy több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1907-ben már szabadalmaztatásra került. 49 BMC gumirugózás
