Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
A holnap autói
A forma itt is merész eltérést mutat a jelenlegi autóktól, pedig ez a modell is autót, a jövő légpárnás autóját kívánja karosszálni. Eddig már több kísérlet is bizonyította, hogy a légpárnás jármű kerekek nélkül is képes önállóan közlekedni. A „LEVACAR” nevű légpárnás autó — amelynek modelljét a felső képen látjuk, elvi működését pedig a rajz tünteti fel — dr. Kucher elgondolása a jövő autójáról. Az alsó fényképen í gy régi T-Ford mellett látjuk a különös alakú, légpárnás bemutató kocsit, kabinjában a feltalálóval, aki a Ford Kutató Intézet alelnöke. A „LEVACAR” nemcsak sínszerű pályán, hanem először egy üveglapon mutatkozott be. A sima üveglap felett körözött kerekek nélkül, 25 km/ó sebességgel. Mozgását két motor segítette. Az egyik 15, a másik csupán x,5 lóerős volt. Ezek segitségével sűrítette maga alá a levegőt, amíg képes volt a talaj fölé emelkedni, és amikor ez már megtörtént, a hátul kibocsátott légsugár biztosította a jármű előrehaladását. A „LEVACAR” és a többi légpárnás jármű kétségtelenül bizonyította, hogy megoldható a kerék nélküli autózás, bár ennek ellenére is úgy hisszük, hogy az emberiség egyik legnagyobb találmánya, a hűséges kerék, még jó ideig megtalálható lesz az új autókon is — régi helyén. Ezzel a megjegyzéssel nem kivánjuk a „LEVACAR” kísérletek értékességét csorbítani, hiszen még semmi olyan jel nem mutatkozik, amely határozottan cáfolhatná, hogy esetleg a légpárnás kocsik lesznek a jövő járművei. Emlékezünk azonban egy német feltalálóra, aki már több mint 50 éve javasolta, hogy a vasúti közlekedés területén használjanak olyan mélyágyas síneket, amelyekbe a vagonok vízoszlopot nyomnak, és kerék helyett ennek segítségével haladjanak. A műszaki irodalom bizonyítja, hogy ki is próbálták ezt a javaslatot, sőt később légoszloppal folytatták a kísérletet, és valóban légpárnán haladt a szerelvény. Ezek a vasúti kocsik ugyanolyan elv alapján működtek, mint a mostanában ajánlott légpárnás autók. A vasúti kocsik viszont továbbra is kerekeken gördülnek, mivel így üzemük még mindig jóval gazdaságosabb. Ma a kerék nélküli autók ismét igazolták az elvet, amely szerint egy légpárnákra — más kifejezéssel levegőfilmre — támaszkodó járművet légsugár tolóerővel lehet mozgatni. Vagyis, ha a jármű alaplemeze és a talaj között sűrített levegőt lövellnek ki, akkor a folyamatosan áramló levegő taszítóerejére támaszkodva a jármű felemelkedik, a hátul kiáramló légsugár ereje pedig az előrehaladást is biztosítja. Ez tulajdonképpen a lényege valamennyi légpárnás autónak. Ezt az elvet bizonyították a „LEVACAR” kísérletek, amelyeknek gyakorlati kihatásai azonban ma még csak nagy kérdőjellel említhetők. [46
