Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

A holnap autói

A General Motors is beható kísérleteket végzett az elmúlt évek során gázturbinás, illetve gázturbinás-szabaddugattyús szerkezetekkel. A G. M. „Firebird” nevű kocsik I., II., III. számjelzést kaptak és mind formailag — a felső képen látszik a három modell — mind technikai kivitelben lényeges eltéréseket mutatnak ezek a különböző években készült modellek. A Firebird I. még 1954-ben került próbára, a II. pedig 1955-ben jelent meg. A Firebird III-at — amely az alsó fényképen látható — 1958. október 16-ána New York-i autókiállítás alkalmával mutatták be. Ez a GT 305 megjelölésű kísérleti kocsi 225 lóerős turbinaegységet kapott. Kompresszora 33 000, munkaturbinája 27 000 percenkénti fordulattal működik, 900 C* maximális gázhőmérséklet mellett. A gazdaságos üzem érdekében forgó, regenerációs hőcserélővel látták el, amely egy nagy átmérőjű, de percenként

mindössze 20 — 30 fordulatú dobot jelent. Működtetése a m'tnk.uurbina után kilépő forró kipufogógázt használták fel, és ez a gáz egyben felmelegíti a tüzclötérbe jutó levegőt is. A turbina és a hozzá tartozó Hidramatic-rendszerű nyomatékváltó a kocsi farában kap helyet. A Firebird III. GT 305 azonban nemcsak a gázturbinahajtás révén keltett feltűnést, hanem elsősorban különleges alakjával, rendkívül alacsony cpítésmódjával és a hatalmas, számyszerű vezérlősíkokkal.

A kocsi főbb méretei közül a 3023 mra-es tengelytávot és az elöl-hátul a/onos, 1448 mm-es nyomtávot, illetve a 6310 mm-es teljes hosszt említjük. Magassága a plexi-üveg fülketetőnél mérve 1140 mm, a hátsó vezérlősik felső pontján 1460 mm. A kétüléses modell súlya üzemkészen 2400 kg

I4I