Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
A holnap autói
Ugyancsak a jövő formáit jelzi egy másik szovjet tervező, V. Arjamov rajza. A megoldások részletei már sok mai autón is érvényesülnek oldatlan probléma van, és a technikában a jövő sem hoz létre végső állomásokat. Ma mindenesetre ott tartunk, hogy az autók biztonságának és kényelmének javítása lép előtérbe. A teljesítmények növelését a szériakocsiknál inkább mérsékelni, mintsem fokozni látszik indokoltnak. Azt viszont senki sem vitatja, hogy a motorok gazdaságosságát nem kell, és nem lehet tovább javítani, mint ahogyan a hajtóművek, fékek, kerékabroncsok is rászorulnak még a tökéletesítésre. Továbbá jó hatással lenne az autótechnikára, ha a ma érvényesülő rendkívül gazdag konstrukciós választékot bizonyos egységesítésre szorítanák, hiszen a túlzottan sokféle alkatrész nemcsak az egyes gyárak termelékenységét rontja, hanem nehéz helyzetek elé állítja a karbantartó- és javító ipart is. A szerkezetek egyszerűsítése, bizonyos szabványosítása, az általános szerelvények és alkatrészek könnyebb kezelésének elősegítése feltétlenül a közeljövő feladatai közé tartozik. Rövid időn belül tisztázni kell azokat az alsó határokat is, amelyek a kiskocsiknál még megengedhetők, annak érdekében, hogy a holnap törpeautói is nyújtsanak az általános forgalomnak megfelelő teljesítményeket. Ezzel párhuzamosan napirenden van a két liternél nagyobb lökettérfogatú motorokkal szerelt kocsik sebességének maximálása, hiszen ennek a kategóriának képviselői máris nagyobb gyorsaságot mutatnak, mint ahogyan azt a jelenlegi útviszonyok biztonsági tényezői megengednék. Ennek az utóbb említett kategóriának modelljeinél a motor erejét nem annyira a maximális sebesség növelésére, mint inkább a gyorsulási készség javítására, esetleg az automatikus hajtóművek által okozott veszteségek pótlására fogják igénybevenni. Az automatikus hajtóművek térhódítása egyébként még bizonyára folytatódik, ezeknek egyszerűsítése azonban még sok feladatot ad. A kiskocsiknál is gyakoribbak lesznek a vezetést megkönnyítő és egyben a szerkezeteket kímélő szervoberendezések, automaták, de a szerkezetek elrendezésénél ugyancsak várható többféle új megoldás. A BMC kocsiknál bemutatott motor- és hajtómű közös egységbe építésére, a DAF Variomatic erőátviteli szerkezetre és a Renault Dauphine Aerostable rugóAz első gázturbinás személyautót a Rover gyár készítette, és Silverstoneban mutatta be még 1950. március 9-cn. Az egy tüzelőtérrel épitett, hőcserélő nélküli gázturbinával ez a kocsi 200 LE teljesítményt, és később 244,3 km/ó sebességet ért el zásra tért ki többek között a legutóbbi FISITA kongresszus egyik előadója, aki a kis kategória modelljeinek kialakítását illetően célzott a felsorolt, sokat ígérő szerkezetekre, megoldásokra. Az autótechnika távolabbi tervei között olyan elgondolásokról hallunk, amelyek kísérletei részben már befejezést nyertek, részben még továbbra is folynak. Olyan ötletek, amelyek még csak papíron lennének, nem is kerülnek tárgyalásra, de maguk a már kipróbálás alatt levő, merészen új jármüvek is jeleznek forradalmi változásokat. Arról persze, hogy a gázturbinahajtású autók, a bolygódugattyús motorok, a sokat ígérő, villamos energiával működő autóújdonságok, az atomenergiát sejtető modellek, vagy a légpárnás siklókocsik, az autóvezetés feladatait átvevő elektronikus automaták mikor lépik át a kísérleti állapot határát, mikor mondhatók kiforrott szerkezeteknek, azt dátumszerűen nehéz megjelölni. Tény azonban, hogy már léteznek, és létezésük jelzi a jövőt. Igaz, nem mindegyik eredményes kísérlet alapján létrehozott szerkezet válik a későbbi sorozatgyártás alapjává, hiszen előfordul, hogy közben annál újabb, kedvezőbb megoldás is születik. Lehet, hogy a gázturbina is — amellyel az autógyárak már jó ideje kísérleteznek — túlhaladottá válik, mire a földi járműveknél elterjedhetne, és valami más, újabb szerkezet fogja betölteni a mai motorok helyét. A következőkben a tervezett formákról, a tervezett és részben már kipróbálási szakaszban levő szerkezetekről igyekszünk képet adni. 137
