Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Az autóról
A mai korszerű benzinmotor első változatát Sz. O. Kosztovics, az orosz tengeri flotta kapitánya 1879-ben tervezte. A fennmaradt rajzok alapján készült modell a moszkvai Politechnikai Múzeum egyik csarnokában látható. Aki tanulmányozta ezt a konstrukciót, joggal állapíthatja meg, hogy a világ első nyolchengeres motorján már felismerhetők mindazok a döntő értékű szerkezetek, amelyek a ma motorjait is alkotják szerte, s így nem minden alap nélküli ez a feltevés. Az is bizonyos, hogy bár az autók megjelenése előtt a kocsigyártás terén hazánk kiemelkedő szerepet játszott, de akkor, amikor az autógyártás más országokban kedvező talajra talált, nálunk nem voltak erre kedvező lehetőségek, s így a kocsigyártás terén szerzett helyzetünket nem tudtuk az autó korába átmenteni. Ez annál is inkább sajnálatos, mert feltalálókban nem szenvedtünk hiányt, sok eszmével gazdagítottuk a világ autótechnikáját, és nagyjelentőségű találmányokkal segítettük nemcsak az autó fejlődését, de magát az autógyártás megindulását is. Sajnálatos, hogy ezeknek a nagyszerű gondolatoknak hazai alkalmazásaira csak elvétve, többnyire mindössze kísérletek erejéig kerülhetett sor. Többször is belefogtunk ugyan autók, sőt nemegyszer személyautók gyártásába, de gyakoribb volt a sikertelenség, mint a jó eredmény. Nem a konstrukciók vallottak kudarcot, hanem mindenkor a gyártás lehetőségei ütköztek bénító akadályokba. A felszabadulás után, 1945-től kezdődően viszont, amikor már biztosítani tudtuk az autógyártás követelményeit, az igényeknek megfelelően inkább nehézgépjárművek (teherautók és autóbuszok) előállítására törekedtünk, és ezen a vonalon gyártásunk korszerű színvonalon mozog ma is. A mostani „Autótípusok” azonban kizárólag személyautók ismertetésére korlátozódik, ezeknek gyártására pedig Magyarország nem rendezkedett be. A mások által gyártott, de nálunk mind nagyobb számban forgalomba került személygépkocsik, illetve azok szerkezeteinek bemutatása előtt azonban szeretnénk megemlíteni egy-két olyan gondolatot és alkotást, néhány magyar találmányt, amelyek részben még az automobilizmus alapjainak megvetését segítették, a későbbiek pedig ennek egy-egy döntő állomását jelentették. Olyan találmányokat sorolunk fel, amelyek, ha évtizedekkel előbb kerültek is szabadalmaztatásra, ma sem évültek el, lényegük felismerhető a legújabb autótípusokon is, sőt, van olyan, amely teljes értékében csak a holnap autóinál kap majd igazi szerepet. Bár a magyar feltalálók közül sokan kényszerültek arra, hogy az ország határain túl értékesítsék gondolataikat, ezek akkor is az ő gondolataik, magyar mérnökök, magyar technikusok eszméi maradnak. Kivétel nélkül olyan időkben éltek, amely korszakról az 1922-ben elhunyt Bánki Donát, az egyik legsokoldalúbb magyar gépészmérnök és tudós, a műszaki fejlődés kiemelkedő alakja, többek között ezeket a sorokat írta fiatal tanítványaihoz : „Hazánk a közeljövőben csak kevés számú mérnököt foglalkoztathat, sokan külföldön lesznek kénytelenek a jobb időket bevárni, amelynek eljövetelében szent hittel kell bíznunk, amikor itthon is megélhet hazánk minden fia.” Bánki Donát — akiről tudjuk, hogy a műszaki tudományok széles területének majd mindegyik ágában eredetit és nagyot alkotott, — maga is csak rendkívüli nehézségekkel küzdve kísérletezhetett az akkori Magyarország primitív gazdasági viszonyai miatt. Számára a motortechnika terén megkezdett korszakalkotó munkához Csonka János, a páratlan ötletességű, gyakorlatias műegyetemi tanmű hely vezető nyújtotta talán a legnagyobb segítséget. 8
