Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története. 2. átdolgozott, bővített kiadás (Budapest, 1996)

Az ókori ötvöskultúrák

Tutankhamon halotti maszkja

(Kr. e. 1352; Ashmolean Museum, Oxford)

sírok egyike lehetett: „Ha ezt a 18 éves fáraót ilyen, minden nyugati elképzelést felülmúló pompával temették el, milyen ajándékokkal kísérték Nagy Ramszeszt vagy I. Szethoszt a sírjába?... Micsoda elképzelhetetlen értékű kincseknek kellett az évezredek folyamán a ,völgy' királysírjaiból a rablók kezébe hullania?" - teszi fel jogosan a kérdést (C. W. Ceram: A régészet regénye).

Az egyiptomiak valóban mindent tudtak, amit az ókor aranyművesei ismertek: az

aranyolvasztást, a hidegmegmunkálást, a forrasztást, a lemezelést, a niellót, az aranyberakást (ún. tausírozást) és a drágakőfoglalást stb.

A megtalált aranymaszk, amely mind stílusában, mind kivitelében az egyiptomi aranyművesség színvonalára utal, 50x39 cm nagyságú, 49 cm mélységű aranymunka egyéb anyagok, pl. színes üvegek (a fej kendő, a keselyű csőre, a gallérsor alatti kígyó), kék fajansz (a kígyó feje), karneol (a kígyó), hegyikristály (a király szeme, a kígyó, a gal-32