Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története. 2. átdolgozott, bővített kiadás (Budapest, 1996)

Az ókori ötvös és műhelye

Lánc díszítésű nyakék a hellenisztikus korból

(sweatingwelding). Addig hevítették a fémet, amíg az olvadás el nem kezdődött, nem várva meg a teljes olvadást. így a szemcsék forrasztóanyag és/vagy folyósítószer nélkül is rögződhettek.

Végül Littledale 1934-ben kidolgozott és szabadalmaztatott is egy olyan forrasztási eljárást, amellyel sikerült antik (különösen etruszk), azsúrfiligránnal és granulációval díszített ékszereket rekonstruálnia. Ez az eljárás viszont nagyjában megfelel annak, amelyet a forrasztás korábbi tárgyalása kapcsán már említettünk: víztartalmú réz-karbonáton alapul. Külön érdekessége a dolognak, hogy a XI. században Theophilus mester is ezt az eljárást ismerteti tanítványaival. Elgondolkodtató, hogy a legújabb kor fizikusa milyen sok fejtörés, műszeres vizsgálat és kísérletezés után jutott el az ókori-középkori - tapasztalatokon alapuló, kitartó kísérletezgetés során kialakult - aranyműves-technikáig. A Louvre laboratóriumában végzett mikroszkópos vizsgálatok során egyes golyócskák körül, különösen pedig ott, ahol több golyó helyezkedik el egymáson, finom, halványrózsaszín kristályok jelentek meg. Wood-lámpával és analízissel sikerült megállapítani, hogy kemény

gyantáról van szó. Az ókorban az egyetlen ilyen ismert anyag a borostyán volt: úgy tűnik, ilyen kényes munkákhoz a borostyánt használták lágyforrasztó gyanánt.

A granulációs technikát - különösen a múlt századi historizmus óta, amely ősi stílusokat és technikákat kívánt föltámasztani - annyi titokzatosság, szinte mitikus homály vette körül, hogy Jochem Wolters hatalmas, tudományos alapossággal kidolgozott munkát szentelt a témának (Die Granulation, Geschichte und Technik einer alten Goldschmiedekunst. München, Verlag Callwey, 1983). Es bár felfedte az ókori ötvösök egyik „titkát", csodálatunk egy cseppet sem csökkent! Ez a technika azért okozott olyan sok fejtörést a későbbi korok zseniális mestereinek (pl. Cellininek, Castellaninak), mert ők mindjárt kísérletezni kezdtek, ahelyett hogy rendszeres kutatáshoz, elsősorban a meglévő írásos források föltárásához fogtak volna.

Tény az, hogy a granulációs technika a leletek tanúsága szerint Mezopotámiában a korai városállamok kialakulása óta (Kr. e. 2560-2400), Egyiptomban a Közép-Birodalom kezdete óta (Kr. e. 1910), Föníciában a Kr. e. Vili. századtól fogva, Észak- és Közép-26