Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
1. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmi oltalom Magyarországon (100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal)
Ennek megfelelően csaknem megszűnt a szabadalmi jogok versenyeszköz jellege. A találmányok, szabadalmi jogok központi utasításra bármikor átcsoportosíthatók voltak, így a vállalatok a találmányokat maguk számára jogilag nem tudták megvédeni. Ugyanakkor az állam célul tűzte ki, hogy a termelés műszaki színvonalának fejlesztésében a mérnökök, munkások érdekeltek legyenek mind erkölcsileg, mind anyagilag. Ezt a célt szolgálta az újítói és feltalálói mozgalom. A szabadalom intézménye elsősorban csak a külkereskedelmi kapcsolatok miatt maradt meg. Helyére a szerzői tanúsítványok rendszere lépett. Ennek lényege az volt, hogy a szerzői tanúsítvány kiadásával az állam nyert kizárólagos jogot a találmány hasznosítására, a feltalálókat pedig méltányos díjazás illette meg. A szerzői tanúsítványok kezelésére jött létre az Országos Találmányi Hivatal (OTH) 1949. január 1-jén. Ennek szervezeti felépítését és ügyrendjét a 600/1949. Korm. sz. rendelet határozta meg. A feltaláló akár szabadalmat, akár szerzői tanúsítványt akart kapni, a bejelentést a Szabadalmi Bíróságnál kellett megtennie. A Szabadalmi Bíróság a szerzői tanúsítványra szánt ügyeket áttette az OTH-hoz; amennyiben a szervezet erre tanúsítványt adott, a találmány szabadalmasa a magyar állam lett. A szabadalmazható találmány és a szerzői tanúsítványra bejelenthető találmány fogalma nem volt teljesen azonos, bár a két fogalom között erős átfedések voltak. A szerzői tanúsítvány elbírálásánál a haladás volt az elsődleges szempont, míg a szabadalomnál az újdonság. Az 1949. évi 8. számú tvr. jelentős változásokat hozott részben a hagyományos szabadalmak terén, részben az iparjogvédelmi szervezetek felépítésében. A szabadalmazhatóság előfeltételei közé the state attempted tu make engineers and workers interested - both morally and materially - in raising the technical standards of production. This purpose was served by the innovation and invention movement. Patents continued to exist in external relations only. They were replaced by author’s certificates. Under this system the state gained an exclusive right to utilise the invention when issuing an author’s certificate, while the inventors were entitled for a reasonable compensation. On 1 January 1949 the National Office of Inventions (NOl) was established to handle author’s certificates. Its organisation and operation were set down in government decree 600/1949. Whether applying for a patent or a certificate, inventors were to go to the Patent Court. The Patent Court transferred applications for author’s certificates to the NOl; if the Office granted the certificate, the Hungarian state became the patentee of the invention. Though somewhat overlapping, the notions of patentable invention and invention eligible for to an author’s certificate were not identical. When assessing applications for author’s certificates, priority was given to progress, while novelty was the most important criterion for patents. The 1949 Act of No 8 made significant changes in the areas of traditional patents and the structure of the organisations dealing with industrial property protection. The criterion of progress was added to the conditions of patentability, the pre-examination system was introduced, while the legal institutions of 27
