Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
16. Innovatív emberi erőforrás
együtt. Az akkori termékek közül az Albert és a Sire-Sire keksz a mai napig közkedvelt. A Koestlin gyár üzleti könyveiből kiderül, bogy nemcsak itthon adtak el, hanem Nyugat- Európa több országában nyitottak üzleti irodát, és a tengeren túlra is kereskedtek. A horvátországi Blejováron építettek új gyárat, ott a technológia betanítását, a gyár indítását zömében a győri gyár szakemberei végezték. Az I. Világháború előtt alapított horvátországi gyár ma is Koestlin néven működik. Az édesség nem alapvető fogyasztási cikk, a két világháború és a 30- as évek gazdasági válsága megtizedelte az édesipari vállalkozásokat, a megrendítő időszakot csak azok élték túl, akik belső erőforrásainak erős tényezője volt az alkotó ember. A 11. Világháború után, amikor a lakosság alapvető ellátása is gondot jelentett, nem csupán az importanyagok, hanem a liszt, a cukor, a speciális zsiradékok beszerzése is szinte lehetetlen volt. Mai szemmel elképesztő, hogy az akkori vezetők és mesterek milyen körülmények között, milyen anyagok felhasználásával és milyen technológiai leleményességgel gyártották a termékeket! A háború alatt is működő több tucat hazai édesipari cégből az 50-es évek elejére 6 gyár tudott talpon maradni. A tervgazdaság kezdetén ugyanis nem biztosítottak fejlesztési forrásokat, mert az édesipari termékeket luxus cikkeknek minősítették. Az akkor már Győri Keksz és Ostyagyár néven működő üzem műszaki szakemberei terveztek, és saját műhelyben készítettek el különböző technikai berendezéseket, köztük fél tucat speciál névre keresztelt ostyasütőt. A speciális was already in 1910 that he bought 4 ovens, the most up to date designs of that time along with the licence for the production of several products from the British TT Wicars. Of the products of that time Albert and Sire Sire biscuits are still very popular. The books of the Koestlin company reveal that the company sold its products not only on the domestic market but they opened agencies in different countries of Western Europe and they had overseas sales activity as well. Mr. Koestlin had a new factory built at Bjelovar, Croatia, and the commissioning of this new factory as well as the training of tiie workers were performed by the skilled workers of the Győr factory. This Croatian factory that was founded before World War 1 is still in operation under the name Koestlin. Sweets are not basic consumer goods: the two world wars as well as the economic crisis of the thirties decimated the enterprises of the sweets industry and these shocking periods were survived but by the companies where the creative human being was the main component of the internal resources. After World War II, when even the basic supply of the population was a great concern, it was not only the imported ingredients but even the provision of flour, sugar and the special fats were almost impossible. In these days it is hardly believable what ingredients and conditions were available for the managers and supervisors of that time and how clever and inventive they were in finding new ways of technology. Of the several dozens of factories of the sweet industry that worked during the War there were altogether 6 factories that could survive by the beginning of the fifties. It should be noted that no resources for development were provided at the beginning of the planned economy as the products of the sweets industry were categorized as fancy goods. The skilled technical 144
