Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
- Szintén nem tiltott, hogy a licencvevő számára passzív konkurensként való viselkedés, ami azt jelenti, hogy a licenc által meghatározott területen kívül is kielégíthet olyan igényeket, amelyet az általa kötött megállapodás nem tilt. A Bíróság azt is megállapította, hogy a kivételezettség fenntartása (azaz a mentesítés fenntartása) öt éven túl nem indokolt. Ezt az időpontot a licencadó vagy a licencvevő által történő értékesítés megkezdésétől kell számítani. Az adott ügynek további fontos vonatkozása az, hogy a jogkimerülés vonatkozásában lehetővé teszi annak a szabadalmazott növényfajták vonatkozásában való alkalmazását. Merck/Stephar ügy. 1981. Előzmények A Merck cégnek szabadalma volt gyógyszerre Hollandiában. A kérdéses gyógyszert nemcsak Hollandiában, hanem Olaszországban is forgalomba hozták, ahol viszont a Mercknek nem volt szabadalma. A nyolcvanas évek elején a gyógyszertermékek Olaszországban nem részesültek szabadalmi oltalomban. A Stephar cég készleteket vásárolt az érintett gyógyszerekből Olaszországban és azokat Hollandiába importálta. A Merck holland szabadalmára hivatkozva meg kívánta a gyógyszerimportot akadályozni. A Merck cég arra hivatkozott, hogy Hollandiában szabadalmi oltalomban részesül az adott termék és bitorlási per indításával lépett fel. Az eljárás során a Merck cég hangsúlyozta, hogy nem áll módjában szabadalmat szerezni az adott termékre Olaszországban a jogi szabályozás hiányossága miatt. A Merck cég fontosnak tartotta a feltalálók érdekeire is hivatkozni. Álláspontja szerint, ha a forgalomba hozatalra Hollandiában is sor kerül (a termékek Olaszországban való felvásárlása után) és a szabadalmi jogát nem tudja érvényesíteni, úgy nem érvényesül - díjfizetés vonatkozásában - a szabadalmak feltalálót ösztönző funkciója. Az Európai Bíróság megállapításai Az Európai Bíróság nem fogadta el a feltaláló „jutalmára”, díjigényére vonatkozó érvelést. Úgy érvelt, hogy a szabadalmas dönti el, hogy milyen körülmények között hozza forgalomba az adott terméket, beleértve az olyan államban való forgalmazást is, mely nem teszi lehetővé az oltalmat. A Centrafarm/Sterling ügyet követően a Merck Stephar ügy szintén jelentős elvi jelleggel bírt a szabadalom speciális tárgyának meghatározása szempontjából. Az ítélet indokolása kimondja, hogy: „Ami a szabadalmakat illeti, e vonatkozásban az oltalom speciális tárgyát abban határozzuk meg- hogy a jogosultnak döntési jogköre van,- abból a szempontjából, hogy a feltalálónak alkotó tevékenysége tekintetében megfelelő ellentételezést biztosítson, továbbá- a szabadalom jogosultja kizárólagos joggal rendelkezik a szabadalom hasznosításáról, ami a kérdéses szabadalmaztatott termék első ízben való forgalomba hozatalára enged lehetőséget. ” A forgalomba hozatal történhet közvetlenül a szabadalom jogosultja által, vagy pedig licenc adása útján. A szabadalmast megilleti továbbá az a jogosultság, hogy minden bitorlási cselekmény ellen fellépjen. A Merck esetében az Európai Bíróság a jogkimerülés szempontjából releváns területet nem a Közösségen belüli oltalom, hanem a Közösségen belüli tényleges hasznosítás tevékenységével azonosította. © Phare Program HU-94.05 87
