Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
országok közül Németország (12 013) 18,8%-ot, Franciaország (4685) 7,3%-ot, Nagy- Britannia (3339) 5,2%-ot, Hollandia (2901) 4,5%-ot, Olaszország (2322) 3,6%-ot vállalt az európai szabadalmi bejelentések statisztikájában. A megadott európai szabadalmak mennyisége az utóbbi években először 1994-ben haladta meg a negyvenezres nagyságrendet. 1996-ban 40 069 európai szabadalmat adtak meg. Itt feltűnően nagy részarányt képviselnek a tengerentúli országok: Japán 9601 szabadalommal 24%-os, az USA 10 131 szabadalommal 25%-os részarányt képviselt. A Közösség országai közül a legtöbb szabadalmat, 8183 (20%) német, 3143 (8%) francia, 1897 (5%) brit, 1252 (3,3%), továbbá 1111 (2,8%) holland bejelentőknek adtak meg. A szabadalmak műszaki tudományos és gazdasági fejlődésben betöltött szerepét szemléletesen és találóan - emellett nem minden önkritika nélkül - fogalmazza meg az Európai Bizottság 1997-es „Zöld Könyve” az innováció szabadalmaztatási tevékenység útján történő fejlesztéséről. A szabadalmak a modem gazdaságok teljesítőképessége és sikere biztosításához elengedhetetlenek. Ebből a szempontból Európa nem áll olyan jól, mint legfontosabb versenytársai, azonban kiváló tudományos alapokkal rendelkezik a szabadalmaztatási tevékenység továbbfejlesztéséhez. Amiben az európai gazdaság hátrányban van, az az, hogy nem sikerült olyan jól mint a világ más régióiban élő államoknak a meglévő lehetőségekhez mérten új ipari termékeket alkotni és új piacrészeket meghódítani. Ezt különösen az ún. High-Tech igények területéről lehet elsősorban elmondani. Bizonyos részterületeken elért (nagy sebességű vonatok [TGV], vagy mobiltelefon-rendszer) említésre érdemes sikerek születtek, azonban Európát sok területen túlszárnyalták a versenytársai. Ebben a vonatkozásban az információs és kommunikáció-technológiát kell elsősorban megemlíteni. Ezért elsődleges kérdésnek tekintjük, hogy az európai ipar működjön közre az információs társadalom és az elektronikus úton szervezett üzleti forgalom fejlesztésében. Jelentős erőfeszítésekre van szükség a jelenlegi szituáció javításához. A szabadalmak oltalma elengedhetetlen feltétel a továbbfejlődéshez. Vitathatatlan, hogy azok a vállalatok, amelyek know-how-val rendelkeznek, védjeggyel ellátott „márkás” termékeket, és szabadalmaztatott termékeket is forgalmaznak, versenyképesebbek mint mások. Ezek a vállalkozások könnyebben tartják meg piaci részesedésüket mint versenytársaik, sőt növelni tudják azt. A gazdaság globalizációja növekszik. Ebben különös hangsúlyt kap a gyártott termékek értéke és különösen pedig a szellemi tulajdonra vonatkozó beruházások értéke. Az Európai Közösségben a nemzeti jövedelem K + F célú felhasználása. A fejlesztési kiadások egy főre jutó összege, valamint a kutatók számaránya alacsonyabb mint Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban. Ezeket a tendenciákat Európában önmagában a szabadalmaztatási rendszer javítása nem fogja megváltoztatni. Azonban a szabadalmi rendszer tökéletesítése szükségessé teszi az európai kutatások tervbe vett új irányváltását. A szabadalmi jog rendszere a jelenlegi helyzetben nem képezheti a vállalati versenyképesség növelésének akadályát. Az Európai Unióban a szabadalmak hatékony védelme azt feltételezi, hogy a szabadalmi oltalomhoz könnyen lehessen hozzájutni, ugyanakkor jogbiztonságot és megfelelő nemzeti szinten értékelhető oltalmat ajánl. Nemcsak az európai integráció verenyképessége szempontjából, hanem nemzeti és vállalati vonatkozásban is felismerték a szabadalmak alkotásának és védelmének szerepét. A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási, fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását. 78 © Phare Program HU-94.05
