Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben
szolgáltatásaitól való megkülönböztetésére. A védjegy kialakítása szerint lehet: szó, beleértve a személyneveket, betű, szám, ábrás elem, vagy színösszetétel, valamint ezek együttes alkalmazása (példázó felsorolás). A Megállapodás elismeri a szerzett megkülönböztető képességet. Amennyiben a megjelölés eleve nem alkalmas a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére, a lajstromozhatóság a használat során szerzett megkülönböztető képességhez köthető. A lajstromozás előfeltételeként általános reprodukciós ismérvként a megjelölés vizuális érzékelhetőségét határozták meg. így illat, fény és hang védjegyek nem minden tagállamban lajstromozhatók. A Megállapodás előtérbe helyezi a védjegyek használatát. így a lajstromozás előfeltételeként megkövetelhetik a védjegy használatát. A tényleges védjegyhasználat azonban nem feltétele a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának. A bejelentés nem utasítható el pusztán azon okból, hogy a tervezett használat nem kezdődött meg a bejelentés napját követő három év eltelte előtt. Az áru vagy szolgáltatás jellege, amelyen a védjegyet alkalmazták, semmiképpen sem jelenthet lajstromozási akadályt. A Megállapodás előírja, hogy a védjegyeket megfelelő módon közzétegyék. Minden védjegyet a lajstromozás előtt vagy közvetlenül azt követően közzé kell temii és megfelelő lehetőséget nyújtanak a védjegy törlésének kérelmezésére. Fakultatív lehetőség van továbbá arra, hogy a védjegy lajstromozása ellen felszólalással éljenek. Ezzel intézményes lehetőséget biztosítanak a felszólalásra. A védjegyjogok engedélyezése és az oltalomképesség megítélése az Ipari Tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezéseivel összhangban történik. Áttörést jelent a lajstromozási akadályok vonatkozásában az a rendelkezés, melynek értelmében nem feltétlenül jelent lajstromozási akadályt két védjegy és árujegyzékének hasonlósága. A lajstromozott védjegy tulajdonosának kizárólagos jogában áll mindenkit megakadályozni abban, hogy engedélye nélkül kereskedelemben azonos vagy hasonló megjelöléseket használjon olyan árukra vagy szolgáltatásokra, amelyek azonosak vagy hasonlóak azokhoz az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, amelyek vonatkozásában a védjegy oltalomban részesül, amennyiben az ilyen használat megtévesztésre alkalmas. Azonos megjelölés azonos árukra történő használata esetén a megtévesztésre alkalmasságot vélelmezni kell. E rendelkezés nemcsak tartalmában, hanem szellemében is más rendelkezéseket tartalmaz, mint a jelenleg hatályos, a Védjegyek oltalmáról szóló 1969. évi IX. törvény. A közismert védjegyek vonatkozásában a Megállapodás szintén más megközelítést alkalmaz mint a hatályos védjegytörvényünk. A közismertség vonatkozásában új rendelkezés az, hogy annak megítéléséhez, vagy a védjegy közismert-e, figyelembe kell venni a védjegy ismertségét az adott áruval vagy szoígáltatással szokásosan foglalkozó körben, beleértve az adott Tagországban a védjegy reklámozása révén szerzett ismertséget. A közismertség megállapításához a fogyasztók, vásárlók körében való általános ismertséget nem követeli meg, hanem az érintett szakemberek által történő ismertséget elegendőnek tekinti. Az 1967-ben Stockholmban revideált Párizsi Uniós Egyezmény 6bis cikkében foglalt, a közismert védjegyekkel azonos vagy hasonló megjelölések általános lajstromozási tilalmán annyit változtatnak, hogy eltérő árujegyzék vonatkozásában az oltalmat akkor kell elutasítani, ha a védjegynek ezen árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos használata az áruk vagy szolgáltatások és a lajstromozott védjegy tulajdonosa közötti kapcsolatra utal, és amennyiben valószínű, hogy a lajstromozott védjegy tulajdonosának érdekeit az ilyen használat sérti. © Phare Program HU-94.05 69
