Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)

II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben

termékekre terjed ki, és nem fogja át azokat a termékeket, amelyeket a Lisszaboni Megál­lapodás és a nemzeti eredetvédelmi rendszerét egyaránt oltalomban részesítenek, így példá­ul a népművészeti alkotásokat és a manufakturális ipari termékeket. A földrajzi árujelzők még részletesebb szabályozását a III. rész „A földrajzi árujelzők és a gazdasági verseny az Európai Közösségben” c. B. fejezete tartalmazza. 4. AZ IPARJOGVÉDELMI JOGHARMONIZÁCIÓ A. Az iparjogvédelmi jogharmonizáció lehetőségei A jogharmonizáció megvalósítása az Európai Közösség jelentős eredményeként könyvelhet el az ipari tulajdon minden területén. Itt tulajdonképpen három vonatkozást érdemes megemlíteni:- Részben vannak a közösségi központi szervek által hozott előírások, amelyeket közvet­lenül kell alkalmazni. Ilyen kötelező rendelkezések pl. a földrajzi árujelzőkre vonatko­zó rendeletek, vagy például a csoportmentesítési rendeletek. Ebben a vonatkozásban valamennyi rendelkezést a tagállamokban azonos módon közvetlenül alkalmazni kell.- Részben vannak olyan területek, ahol a Közösség tagállamai nemzetközi megállapodá­sokhoz való csatlakozás útján megvalósították a nemzeti jogi előírások közelítését. Ehhez a területhez lenne sorolható a szabadalmi jog, ahol a Közösségi Szabadalomról szóló Egyezmény együttes csatlakozás hiánya miatt mind a mai napig nem lépett ha­tályba. Vannak területek, ahol a jogi normák közelítését irányelvek alapján hajtották végre. Itt a védjegyjogot lehet megemlíteni, mivel a 89/104. CEE számú, az EGK Tanács által kiadott, a tagállamok védjegyjogi normái közelítéséről szóló Irányelv alapján a tagál­lamok kötelesek voltak 1991. december 31-ig, de legkésőbb 1992. december 31-ig a védjegyjogszabályokat harmonizálni. A fentiek alapján az államok szép lassanként vég­rehajtották a harmonizáció kötelezettségét, ennek alapján a Közösségben teljes egészé­ben megvalósult védjegyjogi harmonizációról beszélhetünk. A Közösség harmonizáló védjegyjogszabályait az alábbiakban felsoroljuk. A sorrendet a jogszabályok meghoza­tala időpontja határozza meg.- Spanyolország - 1988. november 10-i törvény a védjegyekről;- Franciaország - 1991. január 4-i 91.7. sz. törvény a gyári, kereskedelmi és szolgálta­tási védjegyekről;- Dánia - 1991. június 6-i 341. sz. törvény a védjegyekről;- Olaszország - 1992. december 4-én kelt 480. sz. törvényerejű rendelet;- Görögország - 317/92. sz. államelnöki rendelet a védjegyekről;- Svédország - 1993. évi törvény a védjegyekről;- Nagy-Britannia - 1994. évi törvény a védjegyekről;- Németország - 1994. évi Védjegyreform törvény;- Portugália - Iparjogvédelmi Kódex IV. fejezet. 16/95. sz. 1995. január 24-én kelt rendelet.- Benelux-országok - 1995. évi Védjegytörvény.- Az ír védjegytörvényt 1996-ban hozták nyilvánosságra. © Phare Program HU-94.05 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom