Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
10. AZ EURÓPAI VERSENYJOG ÉS A NEMZETI VERSENYJOGOK KAPCSOLATÁNAK JÖVŐBENI ALAKULÁSA Az európai versenyjog jelenlegi fejlődési tendenciáiból a párhuzamos szabályozás és jogalkalmazás ellenére bizonyos tendenciákat meg lehet határozni. Hosszabb távon mindenképpen a közösségi hatáskörök növelése és a jogi normák egyre szélesebb körű harmonizációja képzelhető el, éppen a verseny biztosítása érdekében. A párhuzamos jogalkotási hatáskörök léte a versenyjogra is jellemző. A közösségi jog és a nemzeti jogrendszerek párhuzamos rendszere alakult ki a versenyjog terén is. Olyan komplex kapcsolatrendszer jött létre, amelyet a párhuzamos és az egymást kizárólagos jogalkotási hatalmak közötti egymásra hatás modellje jellemez (interaction of parallel and exclusive legislative powers). Ennek a bonyolult kölcsönhatásokon alapuló modulinak pedig még a párhuzamos jogosítványok kizárólagossá tételének és a jogalkotási hatáskörök közösségi szintről nemzeti szintre való „visszaszármaztatásának” lehetősége is része. A közösségi versenyjogot jellemzi továbbá az Európai Bíróság döntéseinek jelentős hatása a közösségi versenyjog fejlődésére. A korábban említett Cassis de Dijon ügy is szemlélteti, hogy a közösségi jog a bírósági gyakorlatból építkezik. A Közösség versenyjoga értelmezésében, fejlesztésében, harmonizációjában az Európai Bíróságnak meghatározó szerepe van. így például az EK-Szerződés 86. §-a kimondja, hogy tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. A Hoffmann-La Roche ügyben az Európai Bizottság meghatározta a visszaélés fogalmát. Ennek értelmében a visszaélés fogalma objektív fogalom, és alapvető tendenciaként érvényesül az a törekvés, hogy a reakcióképességét biztosítani tudják, a verseny, az áruforgalom és a kereskedelempolitika terén a Közösség számára, sőt mind több beavatkozási lehetőséget kívánnak adni a jövőben is. Az Európai Unió teljes kialakulásával a szerző szerint az egységes Európa gazdasági, politikai és katonai integrációja létrejöttével, amely szakértők szerint három-négy évtizedes időszakot ölel fel, valószínűsíthető, hogy Európában csak egyetlen versenyjog rendelkezéseit kell majd alkalmazni. Csak egyetlen versenyjog egységes alkalmazása képes arra, hogy Európa-szerte egységes feltételeket teremtsen, és a vállalatoknak a tervezéshez szükséges biztonságot megteremtse. A fentiek ellenére az egyetlen versenyjog léte és alkalmazása Európában élénk vita tárgyát képezi. A vita tárgya az, hogy kell-e egységes európai vagy akár világméretű versenyjog. Ehhez kapcsolódik szervezeti kérdésként, hogy szükséges-e Európában egységes versenyhivatal vagy sem? 42 © Phare Program HU-94.05
