Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
Belátható idó'n belül nem lehet szó a harmonizációról például a termékkalózkodás terén, amelyet mind az európai versenyjog, mind pedig a védjegyről szóló rendelkezések szerint a nemzeti hatóságok hatáskörében kívánnak meghagyni. Nemcsak e vonatkozásban, de más részterületek tekintetében a nemzeti előírások állandósult eltérésével lehet számolni. 9. A KÖZÖSSÉGI ÉS NEMZETI VERSENYJOGOK KOLLÍZIÓJA A közösségi és nemzeti versenyjogok ütközése automatikusan felveti a közösségi és nemzeti versenyszabályozás alkalmazásának, kapcsolatának és kölcsönhatásának problémáit. Mindennapos az összeütközés a kollízió az európai és nemzeti versenyjogok között. Az EK-Szerződés 87. cikk (2) bek. e) pontja alapján a Tanácsnak felhatalmazása van arra, hogy rendeletileg szabályozza a közösségi versenyjog és a nemzeti versenyjogok kapcsolatát, azonban ilyen rendelet megalkotására mind a mai napig nem került sor. Általában az európai versenyjog és nemzeti versenyjogok kollíziója esetén az európai jog általános összefüggéseiből és az általános jogelvekből szoktak kiindulni. Ami a közösségi versenyjog alkalmazását illeti, semmi kétség nem áll fenn abban a vonatkozásban, ha az adott magatartást kizárólag közösségi norma tiltja vagy a nemzeti jogszabályi előírás ellentmond a közösségi versenyjogi szabályozásnak. Mindkét esetben a közösségi versenyjog előírásait kell alkalmazni. Szintén nem problematikus, ha az adott magatartás csak nemzeti versenyjogi szabályozásba ütközik, vagy olyan versenykorlátozásról van szó, amely a közösségi léptékkel „nem érezhető”. Ilyenkor a nemzeti versenyjogi szabályozást alkalmazzák. Általánosságban el lehet mondani, hogy a nemzeti versenyhatóságok hatásköre nem teljes. A tagállamoknak az EK-Szerződés 85. és 86. cikkeinek alkalmazásával kapcsolatos hatásköre kétféle szempontból korlátozott. A nemzeti hatóságok kartelltilalom alóli mentesítéseket nem hozhatnak, továbbá mind a kartelltilalom, mind az erőfölénnyel való visszaélés vonatkozásában fennálló hatáskörüket a Bizottság bármikor elvonhatja. Mindenképpen kívánatos leime, hogy a kartelltilalom alóli mentesítést a nemzeti hatóságok is megadják. A nemzeti jogi rendelkezések alkalmazása teljes összhangban van a közösségi jog elsődlegességének elvével. A közösségi jog elsődlegesség azonnal megvalósul, ha a nemzeti versenyhatóságok olyan magatartást, olyan versenykorlátozást tiltanak, amelyet a közösségi versenyjog engedélyez.- Az elsődlegesség értelmében a Bizottság által egyedi mentesítésben részesített kartell a tagállami jog által nem lehet tiltott.- A tagállami rendelkezések által megengedett, de az EK kartelltilalmába ütköző (85. § (1) egyesülés szankcionálható lesz.- A csoportmentesítési rendeletek is élnek az EK jog elsőbbrendűségéből eredő kedvezményekkel.- Az EK joga által visszaélésnek minősített rendelkezéseket a nemzeti jog nem írhatja elő és nem engedheti meg.- A közösségi versenyjog és a nemzeti versenyjogok ütközésének leggyakoribb esete az, hogy egy adott tevékenységre éppúgy lehet a nemzeti és közösségi jogot alkalmazni.- A Bizottság a közösségi versenyjog, a tagállam pedig saját versenyjog alapján párhuzamosan vizsgálja ugyanazt a jogesetet.- A nemzeti hatóságot, bíróságot egy lényegesnek tartott körülmény saját versenyjoga alkalmazására ösztönözheti. 40 © Phare Program HU-94.05
