Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
közösségi versenyjog imperativ rendelkezései az egyes államok hatóságai előtt közvetlenül érvényesíthetők. A tagállamok bíróságainak kész kell lenniük a közösségi jog szabályainak közvetlen alkalmazására. 5. A KÖZÖSSÉGI JOG ELŐDLEGESSÉGE Az európai jogrendszer általános jellegéből adódik a közösségi versenyjog elsődlegessége. Az elsődlegességi doktrína tulajdonképpen a közvetlen hatály elmélet logikus folytatása. A Közösség által alkotott joganyag ugyanis csak akkor tud hatást gyakorolni a tagállamok jogrendszereire, ha lehetővé válik, hogy átüsse azok közösségi joggal összhangban nem lévő, tartalmilag annak meg nem felelő szabályait. Jó példa erre a nevezetes „Cassis de Dijon”-ügy, amikor is a német hatóságok elzárkóztak a francia „Cassis de Dijon” nevű likőr importjának engedélyezésétől, mert az nem felelt meg egy német törvénynek, miszerint Németországban csak legalább 25% alkoholt tartalmazó szeszesitalok árusíthatók. Minthogy a Cassis de Dijon csupán 20% alkoholt tartalmaz, Németországban nem lehetett forgalomba hozni. Az importőr által benyújtott kereset alapján a német bíróság arra kötelezte a német kormányt, hogy hagyjon fel az áruk szabad áramlásának akadályozásával, és engedélyezze a Cassis de Dijon behozatalát. Egyébként a Cassis de Dijon eset az iparjogvédelem terén is a földrajzi árujelzők vonatkozásában fontos precedensnek minősül. A közösségi jog elsődlegességét nem befolyásolja az a körülmény, hogy a nemzeti versenyjogok rendelkezései szigorúbbak. A német Zweischrankteorie - amely szerint a közösségi és nemzeti versenyszabályozás eltérése esetén a szigorúbb rendelkezés alkalmazásának van helye - nem tartható. A Walt Wilhelm által a szövetségi versenyhivatal ellen indított ügyben az Európai Bíróság elvi éllel kimondta, hogy a Római Szerződés érvényesülése és alkalmazása érdekében jogszabály alapján hozott intézkedések nem lehetnek államról-államra eltérőek. Ellenkező esetben a közösségi jogrend érvényesülése korlátozódna és a Római Szerződés céljainak elérése pedig veszélybe kerülne. Ezért a közösségi és egy-egy tagállamra vonatkozó kartelljogi normakonfliktusokat a közösségi jog elsődlegessége alapelvből kiindulva kell megoldani. A kartelltilalmak vonatkozásában az európai versenyjog valamennyi tagállamban kötelező jelleggel alkalmazandó. A közösségi jog által tiltott kartelleket a nemzeti jogok nem engedélyezhetik. Lényegében az EK-Szerződés 85. cikk alkalmazása kötelező jellegű.- Ez egyrészt azt jelenti, hogy a nemzeti versenyjogi tilalom alól kivett tényállásra is a Közösség jogát kell alkalmazni, tehát a nemzeti jog alkalmazási területe nyilvánvalóan szűkül.- A közösségi kartelltilalom az EK-Szerződés 85. §-ában olyan általános rendelkezés, amely akkor is közvetlenül és korlátlanul alkalmazandó, ha a nemzeti versenyjogok kivételt alkalmaznának vagy eltérő rendelkezéseket írnak elő (energiagazdálkodás, biztosítási piac stb.). Az az eset is előfordul, hogy valamely kartellt az európai jog engedélyez, viszont az a nemzeti kartelltilalomba ütközik, az európai versenyjog dominanciája nem feltétlenül érvényesül. Ilyen esetben a Bizottság általában Comfort letter ( = megerősítő levél) bocsát ki, amelynek értelmében nem avatkozik bele a kérdéses nemzetileg szabályozott szervezeti egyesülés szabályozásába. Az erőfölénnyel való visszaélésről szóló rendelkezés az EK-Szerződés 86. cikk alapján is általános, valamennyi államban egyaránt korlátlanul érvényesülő rendelkezést jelent. Itt 36 © Phare Program HU-94.05
