Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
b. Az integráció elmélyülését szolgáló közösségi politika- Ilyen az egységes pénzügyi-, és árfolyampolitika, a versenypolitika, környezetvédelmi politika, és a szociálpolitika. c. Az Uniós célú jogviszonyok körébe tartozó közösségi politikák- Itt döntő jelentőségű a kül- és biztonságpolitika Az EK integrációjának bővülésével a közösségi politikák mind több és több területet fognak át. Egyre kevesebb a Közösség tagállamaiban az olyan legkülönbözőbb ágazati, vagy funkcionális irányítási körbe tartozó tevékenység, amelynek ne lenne európai dimenziója. Az integráció fejlettsége számos területen döntő mértékben érezteti a hatását. így például a vámok megállapítása és külkereskedelmi szerződések terén az országok szuverenitásukat a Közösségre ruházták át és a nemzeti hatóságoknak a hatásköre megszűnt. Más területeken - szervezeti feltételek és jogi szabályozás híján - (ilyen pl. az igazságügyi és belügyi együttműködés) a politikák nem érintik az állami szuverenitást. 2. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG VERSENYPOLITIKÁJA A Közösség versenypolitikája részben stratégiát és cselekvési programot, részben tevékenységet, ezen belül olyan jogi szabályozást foglal magába, amelynek a célja az, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amelynek célja, hogy a belső piac területén folyó versenyt megóvja a torzítástól. A versenypolitika egyenlő esélyek biztosítását és a konkurenciaelv megvalósítását szolgálja, azonban nem törekszik mindenáron a verseny intenzitásának fokozására. A közösségi versenypolitika fontos részfeladatainak az alábbiakat tekinthetjük:- közös összeurópai versenypolitikai célok kitűzése;- az egyes országok versenypolitikájának összehangolása a közösségi célkitűzésekkel;- a közösségi és nemzeti hatáskörök egymástól való elhatárolása;- a közösségi versenypolitika végrehajtása;- állami segélypolitikák egyeztetése és végrehajtása;- a jogi szabályozás megvalósítása;- dereguláció. A közösségi versenypolitika központi szabályozó szerepet játszik az integráció, mint a szabadversenyen alapuló egységes piacgazdaság fenntartásában. A közösségi versenypolitika rendfenntartó szerepet is játszik, mégpedig a verseny akadályozására, korlátozására, és kiküszöbölésére irányuló tevékenységek visszaszorításában. Feltétlenül fontos, hogy az egyes országokban nemzeti szinten alkalmazott hagyományos protekcionista, piacteremtő, fenntartó és piacfejlesztő módszerek alkalmazása megszűnjön. A Közösség versenypolitikája ágazatsemleges, azonban csak bizonyos fenntartásokkal érvnyesül a mezőgazdaság és élelmiszeripar terén. A versenyjogi szabályozás alapvető forrása az 1951-ben kötött Európai Szén-, és Acél Közösséget (Montari Unió) Létesítő Szerződés (Északi Szerződés) és az EK-Szerződés. A két megállapodás kapcsolatára az jellemző, hogy ahol az Északi Szerződés nem tartalmaz rendelkezéseket, ott az EK-Szerződés előírásai irányadók. A versenyszabályozás vonatkozik a közös agrárpolitikára is, csak sajátos módszerekkel az általánostól eltérően. A mezőgazdaságra érvényes szabályokat a Közös Mezőgazdasági 30 © Phare Program HU-94.05
