Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
Bevezetés
Bevezetés Az Európai Közösségben alapkövetelménynek tekinthető' a gazdasági verseny minden eszközzel való fenntartása. Ezért a Közösségben nemcsak azt mondták ki alapelvként, hogy az áruk és szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának meg kell valósulnia, hanem annak elősegítésére jól működő jogi normarendszert hoztak létre. A versenyszabadságot a versenykorlátozás, torzítás és akadályozások ellen a közösségi versenyjog védi elsősorban, a piackorlátozási megállapodások és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmával, a vállalati fúziók fokozott ellenőrzésével, és az állami támogatások koordinálásával, ellenőrzésével és feltételeinek megszigorításával. A közösségi versenyszabadság általánosan érvényesülő követelménye megvalósításában, továbbá a közösségi nemzetek feletti jogszabályok rendszerében a nemzeti jogszabályok - amennyiben azok közelítése a közösségi jogi szabályokhoz nem történt meg - elkülönült szigetet, akadályt jelentenek. Ez az állítás fokozottan érvényes az abszolút szerkezetű, negatív tartalmú ipari tulajdonra vonatkozó szabályok vonatkozásában, amelyek lényegében akadályozzák a gazdasági versenyt. így például a szabadalmas vagy védjegyjogosult Közösség országaiban adott kizárólagos licencek révén a szabadalom és védjegyjogi monopóliumából könnyen hozhat létre tényleges gazdasági monopóliumot. A munka részleteiben ismerteti a közösségi versenyszabadság, a gazdasági verseny követelménye, és az ipari tulajdonból eredő kizárólagos jogok konfliktusát és annak feloldását. A monográfia három főrészből áll:- az első főrész a közösségi versenyszabadság ismertetésére, a verseny korlátozási előírások és azok érvényesülésének vázlatos bemutatására szolgál;- a második rész az ipari tulajdonra vonatkozó általános előírások ismertetésére irányul;- a harmadik főrész pedig bemutatja az ipari tulajdonjogok és a gazdasági verseny követelményeinek konfliktusát és annak feloldását a- szabadalmak- védjegyek- ipari minták, valamint a- földrajzi árujelzők vonatkozásában. A harmadik részben a műszaki tudományos életben oly fontos szerepet játszó szabadalmak és know-how megállapodások csoportmentesítésének bemutatására is sor kerül. A munka általános igénnyel ismerteti a versenyszabályozás és az ipari tulajdon szabályozásának történetét, a jogharmonizáció folyamatát és eredményeit. A monográfia tárgyalja továbbá az ipari tulajdon szervezeti és szabályozási kérdéseit, a termékhamisítás, bitorlás és kalózkodás elleni küzdelem fő szempontjait, valamint jogi szabályozását. A munka különös figyelmet fordít az Európai Bizottság és az Európai Bíróság joggyakorlatára. Az Európai Bíróság gyakorlatának ugyanis különösen fontos szerepe van a versenyszabályok és az ipari tulajdon kizárólagos és területhez kötött oltalma közötti erős elvi és gyakorlati ellentétek, és antagonisztikusnak tűnő ellentmondások feloldásában. © Phare Program HU-94.05 15
