Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
e) a szerződés megkötésének olyan többletszolgáltatáshoz való kötése, amely sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokásoknál fogva nem állnak kapcsolatban a szerződés tárgyával. A fenti tilalmakba ütköző megállapodások vagy döntések semmisek. Anélkül, hogy a kérdéses rendelkezések értelmezésébe belemennénk, egy elemet ki kell emelni, mégpedig az elérni kívánt hatást. Nincs határ a potenciális (cél) és a tényleges hatás (eredmény) között, mindkettő egyaránt elítélendő. Nem feltétlenül a kedvezőtlen, megvalósult hatásokat kell bemutatni, elég ha a magatartás célja olyan, hogy nyilvánvalóan alkalmassá teszi a közös piaci verseny korlátozására (pl. árkartell). Az Európai Bíróság éppen a „Grundig” ügyben fejtette ki, hogy nincs lehetőség az elemek elhatárolására. Először érthető módon a cél képezi a vizsgálat tárgyát, azt követően nincs szükség a megállapodás konkrét hatásainak figyelembe vételére, ha egyszer úgy tűnik, hogy célja a verseny akadályozása, korlátozása, vagy torzítása. A versenyjog meghatározza a tiltott magatartáscsoportok körét, ezeknek két fő csoportja van: az értékesítési lánc azonos szintjén lévő partnerek közti horizontális megállapodások és az értékesítési lánc különböző szintjén elhelyezkedő partnerek közötti ún. vertikális megállapodások. E megállapodások az alábbiak: Horizontális megállapodások:- árkartell- piacfelosztás- fogyasztók elosztása- termeléskorlátozás- műszaki szabványok- információcsere- közös értékesítés- közös beszerzés- együttes kutatás és fejlesztés- reklám együttműködés- közös tenderezés- kereskedelmi kiállítások stb. Vertikális megállapodások:- kizárólagos értékesítés- kizárólagos beszerzés- szelektív értékesítés- franchise rendszer- ügynöki rendszer- lincencia megállapodások- ipari szállítási szerződés- alvállalkozói szerződés A vertikális licencia megállapodások közé tartoznak a védjegylincencek, vagy védjegyhasznosítási szerződések. Ezek olyan kétoldalú megállapodások, amelyekben a védjegyjogosult ellenérték fejében, szerződéses formában engedélyezi a védjegyek használatát harmadik személy részére. A licenchasználat lehet kizárólagos és nem kizárólagos. A védjegyhasználati szerződés gyakran kapcsolódik szabadalmi, know-how vagy franchise megállapodásokhoz. A védjegy licencek adása általában a lincencadó vállalat rendszerének kiépítését segíti. A lincencmegállapodások kartelljog szempontjából leginkább érintett részei a kizárólagos és egyedüli licencek. A kizárólagos lincenc olyan védjegyhasználatot jelent, amely a védjegy-104 © Phare Program HU-94.05
