Tattay Levente: Védjegyekről vállalkozóknak (Budapest, 1995)
Harmadik rész. Gyakorlati ismeretek
alapesetnek, tehát a kizárólagosságot kifejezetten rögzíteni kell a szerződésben. (A gyakorlatban leginkább az fordul elő, hogy maga a licenciaadó nincs elzárva a hasznosítástól, másnak azonban nem adhat engedélyt.) Kiterjedhet továbbá a hasznosítási engedély arra is, hogy a licenciavevő jogosult harmadik személyeknek további engedélyt (allicenciát) adni. Ennek lehetőségét is kifejezetten szabályozni kell a szerződésben. Az engedély megadásán kívül a licenciaadó köteles minden olyan tájékoztatást megadni, amely alkalmas arra, hogy a licenciavevő a szerződés tárgyát képező megoldást kellő színvonalon megvalósíthassa. (Ilyenek lehetnek például az ellenőrzés módja, a piaci információk stb.). b) A szerződés tárgya maga a védjegy, amely lehet szó-, ábrás vagy kombinált védjegy, sőt több védjegy is. A védjegyoltalom körét a védjegy árujegyzéke határozza meg. Mivel hazai védjegyjogunkban a licenciaadó védjegyjoga csak az árujegyzékben szereplő termékekre, illetve szolgáltatásokra terjed ki, ezért ő maga is csak ilyen terjedelmű jogot adhat az engedélyesnek. c) A licenciaadó fő kötelezettsége, hogy a szerződésben foglaltaknak megfelelően biztosítsa az engedélyes számára a védjegy használatához fűződő jogosultságot. Ez többek között azt is jelenti, hogy a licenciaadóknak a védjegyoltalmat fenn kell tartania. Másfelől a védjegytulajdonost alapvetően jogszavatossági kötelezettség terheli, nevezetesen a szerződés hatálya alatt biztosítani kell a védjegyek korlátozásmentes használhatóságát, harmadik személyek jogaitól való mentességét. Tartózkodnia kell tehát minden olyan jogi aktustól (például fenntartási illeték fizetésének elmulasztása, kizárólagosság esetén másnak hasznosítási engedély adása, védjegyoltalomról való lemondás stb.), amely az oltalom létét veszélyezteti. d) A licenciavevő alapvető kötelezettsége egyfelől a szerződés tárgyát képező megoldás hasznosítása, másfelől az ellenszolgáltatás (licenciadíj) megfizetése. A védjegy használata nemcsak kötelessége, de alapvető jogosultsága is az engedélyesnek. A legtöbb országban kötelező előírás, vagy kialakult gyakorlat szerint az engedélyes által előállított áruk minőségének meg kell felelnie a licenciaadó által előállított árukénak. Ezzel kapcsolatban a védjegytulajdonos jogosult ellenőrizni az engedélyes termékeinek minőségét. Védjegytörvényünk vonatkozó rendelkezésének megfelelően az engedélyes a szerződésben meghatározott védjegyet jogosult az árukon, azok csomagolásán, üzleti levelezésein, illetve reklámozás során használni. A licenciadíj megállapítására és fizetésére nincs külön jogszabályi előírás, a gyakorlatban erre különböző változatok alakultak ki. Meghatározható mindenekelőtt egy összegben (átalánydíjban), illetve előre meghatározott, évente fizetendő összegben. Kiköthető továbbá a licenciavevőnél elért hasznos eredmény meghatározott hányadában, rendszerint százalékában. Ez utóbbi lehet a termék önköltségének évente fizetendő bizonyos százaléka, vagy valamennyi értékesített termék után járó meghatározott összegű licenciadíj. A gyakorlatban leginkább az egyösszegű és a százalékos licenciadíj kombinációjával találkozunk oly módon, hogy a szerződés megkötésével egyidejűleg a licenciavevő egy nagyobb összegű úgynevezett belépési díjat, s ezen felül (esetleg ennek beszámításával) rendszeresen visszatérő százalékos licenciadíjat fizet. A díjfizetéssel kapcsolatban a licenciavevőnek fennáll az a kötelezettsége, hogy a 74
