Tattay Levente: Védjegyekről vállalkozóknak (Budapest, 1995)
Harmadik rész. Gyakorlati ismeretek
Alapvetően fontos lenne, hogy már az országhatáron a vámszervek védjegyjogi szempontból is ellenőrizzék az országba kerülő árukat. így nem fordulhatna elő, hogy a védjegybitorlások elkövetői hiteles vámokmányokra hivatkozzanak, vagy arra, hogy az áru behozatala vámelőírások betartásával történt. A külföldről az országba érkező termék minőségellenőrzését általában a KERMI végzi. A vizsgálat megállapítja, hogy adott esetben a termékek alkalmasak a forgalombahozatalra, de nem ellenőrzik a behozott termékek valódi eredetét. A másik probléma e tekintetben, hogy a gyárilag készült utánzatok ellenőrzéséhez és a bitorlás megakadályozásához szükséges minőségre vonatkozó adatok és előírások nincsenek a minőségellenőrző szervek birtokában. A központi fellépés hiányában az illetékesek az egyes kiskereskedőket ellenőrzik a bitorlás útján készült termékek vonatkozásában. A kiskereskedőknél csak néhány termék található és az ügyet általában szabálysértés megállapításával néhány ezer forintos bírsággal lezárják. A bitorlások elkövetését megkönnyíti továbbá az, hogy nem kerül sor általában hatékony rendészeti, rendőrségi fellépésre, az értékesítés alatt álló áruk azonnali elkobzására. A bírósági eljárásoknál a védjegy jogtalan használata ügyében nem alakult ki megfelelő kártérítési gyakorlat, nincs a vonatkozásban precedens, hogy a védjegy értéke a hamisítás miatt milyen mértékben csökkent. A fogyasztói megítélés lerombolásában bekövetkezett hitelrontás vagy az elmaradt haszon mértékének megítélésében sem alakult ki megfelelő gyakorlat. Szintén nehezíti a bitorlások elleni fellépést, hogy a bíróságok (elsősorban a Fővárosi Bíróság) túlterheltek, hosszú hónapok eltelnek a tárgyalások kitűzéséig. Általában a bitorlási ügyekben még a polgári perrendtartás által lehetővé tett hatékonyságnövelő intézkedéseket sem teszik meg. Nagyon ritkán kerül sor előzetes bizonyításra, vagy zár alá vételre. A bitorlási ügyek jogerős befejezése másfél, két évet is igénybe vesz. A bitorlások elleni harc nem lehet kizárólag a védjegyjogosult kötelezettsége. A védjegybitorlások elleni hatékony fellépés csak a vonatkozó jogi szabályozás hatékonnyá tétele, a vámszervek, kereskedelmi irányító, minőségellenőrző, valamint rendőri, rendészeti szervek, továbbá a károsultak, valamint a bíróságok együttes összehangolt tevékenysége útján képzelhető el. A védjegybitorlási ügyek tapasztalatai A Védjegytörvény 13. § (1) bekezdése meghatározza a védjegybitorlás fogalmát. Védjegybitorlást követ el, aki a védjegy árujegyzékében szereplő, vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban jogosulatlanul használja más védjegyét, vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést. A problémakörből annak a területnek a kiemelése látszott célravezetőnek, ahol a bíróság ítélkezési gyakorlata leginkább pótolja a jogi szabályozás hézagait és áttörte annak elavultságát. 70
