Tattay Levente: Védjegyekről vállalkozóknak (Budapest, 1995)
Első rész. Bevezetés
érdekeltek voltak abban, hogy azokat megkülönböztessék a konkurencia áruitól. Másrészt pedig, már a szabadversenyes kapitalizmus idején a piacon jól értékesíthető árukat nagy tömegben hamisították. A védjegy intézményét a kereskedők az áruk és termelőik megkülönböztetése céljából és a bitorlások megakadályozása végett hozták létre. A fejlett országokban a múlt század második felében egymás után jöttek létre a védjegytörvények, így Franciaországban 1857-ben, Olaszországban 1868-ban, Belgiumban 1879-ben, az Amerikai Egyesült Államokban 1881-ben, Nagy-Britanniában 1883-ban. A védjegyek nemzetközi jogi szabályozására először kétoldalú megállapodásokban került sor, majd később a XIX. század végén létrejöttek az első multilaterális nemzetközi szerződések, így- A Védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás (1891)- A Hamis és Megtévesztő származási jelzések megakadályozásáról szóló Madridi Megállapodás (1891). A XIX. század második felében az árujelzők különböző fajai elkülönültek egymástól. Ettől az időtől különböztetünk meg- védjegyeket,- földrajzi árujelzőket, ezen belül- eredetmegjelöléseket és származási jelzéseket,- kereskedelmi neveket. A védjegyek olyan megjelölések, amelyek alkalmasak valamely gazdálkodó szervezet áruinak másokétól való megkülönböztetésére. A földrajzi árujelzők az áruk termelésének a helyére utalnak. Az eredetmegjelölés ország, táj, vagy helység neve, melyet az onnan származó áru megjelölésére használják, amelyeknek tulajdonságait kizárólagosan vagy lényegében a földrajzi környezet határozza meg, ideértve a természeti és emberi tényezőket is. A származási jelzést is az áru földrajzi eredetének megjelölésére használják, azonban itt az áru minősége és a földrajzi származás közt nincs funkcionális kapcsolat. A kereskedelmi név olyan megjelölés, amelyeket a jogképes szervezetek más ipari és kereskedelmi tevékenységet folytató szervezetektől való megkülönböztetés céljából használnak. Az árujelzőket a fő funkciók azonosságai (megkülönböztető, védelmi, minőségjelző és reklám funkciók) kötik össze. A védjegyek elsődleges jogi szabályozása a korábbiaknak megfelelően a XIX. század második felében megtörtént és ezzel kialakult a kereskedelmi jognak, később pedig az iparjogvédelemnek speciális ágazata a védjegyjog, amely magában foglalja- a védjegyekkel kapcsolatos anyagi jogi előírásokat,- a védjegyoltalom engedélyezésének eljárási szabályait, valamint- a külföldi védjegyoltalom megszerzésével kapcsolatos szabályokat és más nemzetközi vonatkozású, nemzetközi jogi szabályokat. 10
