Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

II. A transzfer módozatai

lillctse keretösszegek). különösen gyorsuló infláció időszakában a szerződésben meg lehet határozni egv átalányárat i~. és egyidejűleg a felek egy csúszóárké|)letet rögzítenek (indexálás |. amelv főleg a munkahérek és nversanvagárak mozgása ecetén liefolvásolhatja a mindenkori, ténylegesen fizetendő árat. Mindemellett komplett üzem szállítása esetén a vállalkozónak számos kockázattal kell számolnia, amit az áritan nyilvánvalóan törekszik érvényesíteni. V fentiek alapján az ár számos elemitől tevődik ös-ze. Ezek a következők lehetnek:

— a mérnöki tervezés díja.

— a know-how ellenértéké.

— az esetleges rovaltv.

— a gépszállítás ellenértéké.

— a fővállalkozás díja.

— a komplettségi kockázat.

— a rögzített átalányár miatti kockázat (inflációs kockázat).

— a szerződés szankciórendszere miatti kockázat (példáid köti térek miatti kockázat, a technológiai paraméterek nem teljesítésének kockázata, a közvetlen kárfelelősségi kockázat, a technológiai kudarc esetleges kockázata).

— az átve\ő munkavédelmi és biztonsági előírásai miatti ár-rárakódás | költségtöbblet(.

— a jótállási időszak miatti kockázat.

— a hitelezés költségtöbblete (kamatkülönbözet).

E vételi formának egvik. -ok feszültséget teremtő vonása a rögzített ár. a másik a nagyszámú kockázati tényező. Lehet ugyan a rögzített árat csúszóárral helyettesíteni, ez viszont a beruházó számára teremt bizonytalanságot. \z i~ lehetséges megoldás, hogy a szerződés egyáltalában nem tartalmaz meghatározott árat. kivéve az engineering és a know-how árát. hanem a vállalkozó az alvállalkozók számláit küldi meg az átve\őnek kiegyenlítésre. Ez a megoldás a ..cost plus fee (költség + díj), aminek az a lényege, hogy az átvevő (megrendelő) az engineering munkát (és ezzel a know-how-l is) megrendeli az erre