Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

II. A transzfer módozatai

A lentebb említett módon meghatározott ellenértékhez mellékköltségek is járulhatnak, amelyeket még kisebb értékű szerződésekben is célszerű részletesen szabályozni, liven mellékköltség lehel a szakember számára fizetendő napidíj a szerződés valutanemétől eltérő (helyi) pénznemben. (Megemlítendő, hogy a hazai gyakorlatban import esetén szinte mindig kikötjük a forintban fizetendő napidíjat, exportban viszont lehetőség szerint igyekszünk a kiküldetési ellenértékbe ezt is beleszámítani. éspedig nem helvi pénzben, hanem a szerződés pénznemében.)

További mellékköltségek az utazási, illetve szállásköltségek. Utazás esetében rögzítendő, hogy a kiküldő milyen fuvarozási osztálvt vehet igénybe, hogv természetben kapja-e a jegvekel. vagv azokat megvásárolja és utólag elszámolja. Utazási költséghez tartozik az a költség is, amely például a repülőtér eléréséhez szükséges, ha a kiküldött más városban lakik (vasút, taxi). Az is lehetséges persze, hogy az utazási költségeket a kiküldő beleszámítja a teljes szolgáltatása árába és nem külön igényli. Más jellegű utazási költség a kiküldetés helyszínén felmerülő, ún. helvi közlekedési költség. Ezt gyakran a fogadó vállalja, illetve olv módon rendezi, hogy a kiküldöttnek járművet bocsát rendelkezésére.

Amennyiben a szállásköltséget a fogadónak kell vállalnia, akkor vagy ad szállást, vagy azt a kiküldöttnek fizetendő átalánnval megváltja (szintén általában helvi pénznemben). Az utóbbi előnye, hogy a kiküldött nem léphet fel túlzott igényekkel. a természetbeni szállás viszont az egyedüli megoldás oly esetekben, ha a létesítmény színhelyén szálloda vagy szabadon bérelhető szállás nincs.

Mellékköltség lehet még például a túlsúlyjegy, vízumdíj vagv más olvan költség, amely a kiküldetéssel szorosan összefügg.

Mint jeleztük, a szerződésnek egyértelműen tartalmaznia kell, hogy mekkora ellenértéket, milyen mellékköltségeket, miben, hogyan és mikor fizet a megrendelő, mit ad természet’ ö; P