Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

IV. Szerződéses kérdések

b) Szállításkori részlet

Az ár (ellentétel) döntő hányadát, szokásosan minimum 80%-át a szállításkor vagv a részszállításoknál fizetik ki. Ezért e fizetésre az átadó többnyire valamilyen biztosítékot kér. Ilyenek lehetnek: akkreditív (igazolt vagy igazolatlan), kereskedelmi hitellevél, váltó (általában garantált, vagyis avalizáll váltó), végül bankgarancia.

Bármilyen biztosíték szerepel is az adott ügyben, a szerződésnek egyértelműen rögzíteni kell azt. hogyan juthat az ellenértékhez az átadó, hiszen az átutalást általában egy bank végzi, s annak pusztán az okmányok állnak rendelkezésére, az árut nem is ismeri, nem is látja. Azt is világosan rögzíteni kell. hogv a részszállítmányok esetében jár-e ellenérték és milyen hányad. Amennyiben dokumentációszállítás is szerepel az ügyletben, s azt külön ki kell fizetni, ez is rögzítendő. Minthogy a szóbanforgó biztosítékoknak lejárati ideje van, arról is kell gondoskodni. hogy szállítási késedelem esetében (főleg, ha az rajta kívül eső okokból következett he) ez meghosszabbításra kerüljön. Különben az átadó biztosíték nélküli, ún. nyitvaszállításra kényszerül, ami bizonyos kockázattal jár.

e) A visszatartott hányad

Az átvevő biztosítani törekszik magát a tekintetben, hogy a szerződés előírásainak megfelelő árut, szolgáltatást a kikötött időre megkapja. Ennek érdekében — többek között— a fizetés (az ellenérték) egv részét visszatartja. Az átvevőnek az az érdeke ugyanis, hogv ha az átadó hibájából nem történik meg az átvétel, az ne juthasson a pénzéhez. A visszatartott hánvad szokásos mértéke 10%. de lehet ennél több, ritkábban kevesebb is. E hányad kifizetését rendszerint az átvételi jegvzőkönvvhöz kötik. Az átadó természetesen biztosítani törekszik, hogv ha az átvétel nem az ő hibájából húzódik el. a kikötött időben

204